Míg Abraham Lincoln a délen elharapózó vámpírok hada ellen küzdött, addig ebben a komor hangulatú alkotásban egy polgárháború utáni, hirtelen elterjedt zombi-járványnak lehetünk tanúi, főszerepben egy, a családját elvesztő, mindenből kiábrándult hőssel, aki két fejlövés közben nem átall néha moralizálni.

Az egész történet Edward Young nevű férfi naplójából tudhatjuk meg, aki az amerikai polgárháborúban harcolt. Hazatérve nem várt tények fogadják: felesége élőhalottá vált, kisfia pedig eltűnt. Asszonyát eltemetve, fia keresésére indul, és nem sokkal később egy tó melletti pihenő alkalmával meg is pillantja, de nem tehet mást, minthogy lelövi a zombivá vált kölykét. Ezen tragikus események már csak egyetlen cél tartja életben: fia hamvait eljuttatni egy bizonyos helyre.

Egy közeli városba vetődve aztán találkozik egy Isaac nevű katonával, aki szintén harcolt a háborúban. Meggyőzi, így Edward segít neki előkeríteni húgát, akit egy William tábornak névre keresztelt illető rabolt el lázadó bandájával együtt. Egyik este elkapják az elővigyázatlan Edwardot, és egy földalatti katakombarendszerbe kerül, ahova Emmát is zárták. Isaac nemsokára értük meg, de a nagy szökésben Edward golyót kap, és nem biztos, hogy túléli. Szerencsére a lány ismer a környéken egy gyógyító öregasszonyt (közismertebb nevén banyát), aki megszánja a kis csapatot, és egy ideig nála dekkolhatnak. Persze közben is özönlenek mindenhol az élőhalottak, de a néni rafinált csapdáinak hála nem kell annyira aggódniuk e fenyegetés miatt.

Edward napról-napra jobban lesz, az Eve-vel folytatott beszélgetés során pedig fény derül az élőhalott-invázió eredetére is. Egyik nap azonban mégiscsak búcsút int a kis társaságnak, ugyanis a Missziója várja, vagyis fia hamvai. William tábornok egyik kéme kipuhatolja a rejtekhelyüket, s mire főhősünk visszatér, már csak a haldokló öregasszonyt találja. A boszorkány régi tekercseiből szedett rituáléval maga köré gyűjti a zombikat, és úgy indul a föld alá, hogy megmentse Isaac-ot, és Emmát…

Ez a komor színekkel vastagon átitatott, század elejei atmoszférát hűen tükröző film leginkább egy hatalmas emberi dráma, amit a főszereplő szemszögéből élhetünk át. Az élőhalottak mint olyanok, igazából csak a történet mozgatórugói, cselekménybe épített „kellékek” – az író később aztán lerántja a leplet keletkezésükkel kapcsolatban, ami szerencsére nem egy sablonos genezis -, ennek ellenére elég horrorisztikusak, és hát zombiságukba sem igen lehet belekötni, csak úgy, mint az egész filmbe. A borongós, hangulatot – melyet az ehhez illő nagyszerűen megkomponált zenével támogat – helyenként megszakítja egy-egy animációs bevágás (általában visszaemlékezések ezek, múltban történt események), és ha még nem említettem, a fejezetekre bontott forma is ötletes, mert ugyebár mégiscsak egy naplóról lenne szó. Szerény költségvetéshez képest egy igazán faja alkotás született John Geddes direktor úr jóvoltából, érdemes rászánni ezt a közel két órát, én azt mondom.

Értékelés: 9/10

eyescream