Eli évtizedek óta rója magányosan a sivatagot, illetve azt a pusztaságot, ami a ‘villanás’ után maradt a vidékből. Nyugatra tart. Azt nem tudja, pontosan hova, csak azt, hogy miért: méltó helyet kell keresnie a könyvnek. Ez nem egy egyszerű könyv; nem csak ‘egy könyv’, hanem ‘A könyv’. Hatalma van. Pontosan tudja ezt Carnegie is, ezért mindent minden követ megmozgat, mindent felfordít, hogy birtokolhasson egy példányt. Ha kell öl is érte. Eli hisz abban, hogy küldetése befejeztéig különleges védelem alatt áll, Carnegie pedig abban hisz, hogy maga a hit lesz a kulcs a tömegekhez.

A háború után az emberek módszeresen felkutatták és elégették a megmaradt példányokat, mert sokak szerint éppen ez okozta a háborút. Az azután születettek nagyrésze még olvasni sem tud, így Carnegie-nek nehezebb a dolga, mintsem gondolná. Illetve pontosan tudja, de nem adja fel, mert amit e könyv rejt, az fegyver, ami egyenest a gyengék és vígasztalanok szívébe és lelkébe talál, akik irányíthatóvá, kezessé válnak ezáltal és Carnegie pontosan erre számít. Aztán hirtelen megjelenik a semmiből ez a vándor, táskája mélyén a könyvvel, egymaga lemészárol tucatnyi haramiát és azt mondja, mennie kell; nem marad és nem hagyja itt a könyvet, ami könnyen lehet, az utolsó létező példány, tehát nincs mese; meg kell halnia. De Eli ígéretet tett, hogy megóvja a könyvet akár az élete árán is, Carnegie viszont úgy gondolja, elenyésző veszteség ez célja elérésének érdekében…

Ez a film a fanatizmusról szól és a hitről. Eli szentül megvan győződve arról, hogy küldetése nemes célt szolgál, és a rá bízott feladatot bármi áron teljesíti, mégha több tucat emberrel kell is végeznie, nem számít: a cél szentesíti az eszközt. Szinte mániákusan folytatja útját megtörten, félholtan is, amíg csak élet van benne, megy tovább és tovább. Carnegie ugyanilyen mániákusan űzi a könyvet, és az általa kecsegtetett hatalmat; lerombol bármit és megöl bárkit érte, nem számít, csak hogy elérje a célját, mely bizony: szentesít bármilyen eszközt. Sokkal több bennük a közös vonás, mintsem gondolnák.

A hit kétélű fegyver; ahogy erőt, bátorságot, reményt ad, ugyanúgy hajlamos az ember látókörét beszűkíteni: csak az és csak úgy létezik, ami és ahogy írva vagyon, minden más szemfényesztés. A hit megerősít, ugyanakkor elvakít; becsukja az ablakokat a világra, azt mondja: ‘Rám koncentrálj, mással ne foglalkozz. Higgy!’ És az ember hisz; vakon és rendíthetetlenül és közben észre sem veszi, hogy pont azokat az értékeket hagyja figyelmen kívül, amikről az egész történet szól, vagy egyszerűen csak mindeközben elfelejt élni. Sokszor észre sem vesszük mit áldozunk fel hitünk vagy céljaink érdekében, sokszor nem mérlegeljük mi mit ér meg. Utólag meg már úgyis hiábavaló.

Az Éli könyve egy poszt-apokaliptikus western; a magányos pisztolyhőssel, a poros kisvárossal, a gonosz zsarnokkal, a reményvesztett emberekkel, a végtelen sivataggal, az úttal, a hittel, a fanatizmussal. Bővelkedik véres harcjelenetekben és hangos fegyverropogásban, ugyanakkor dráma is egyben. Denzel Washington és Gary Oldman pedig nem hazuttolják meg színészi tehetségüket ezúttal sem. A szépséges Mila Kunis pedig már csak hab a tortán! Mindezek ellenére a legjobban mégis talán a zseniális/legendás énekes/dalszerző/színész, Tom Waits cameojának örültem, mindig jól esik látni-hallani az öreget, akárhol is bukkan fel.

8/10

phobic23