A gödör után úgy gondoltam, kicsit utánanézek Thora Birch-nek, hátha akad még olyan mozija, ami érdekelhet és rögtön találtam is három horrort. Időrendi sorrendben legelső a Dark Corners, amiből egy plakátot meg egy egymondatos ajánlót láttam összesen, de ennyi alapján már úgy gondoltam, hogy biztosan jó lehet. Nem kellett csalódnom, mert egy olyan film ez, ami az általam nagyon kedvelt érhetetlen/csak a végén érthető kategóriába tartozik. Vagyis rengeteget lehet gondolkozni rajta és utólag annyi mindenre rájöhetsz a nézése után, hogy csak na! De ennyire azért nem akarok előreszaladni, úgyhogy inkább gyújtsuk meg elméink fényes lámpásait és nézzünk be közösen a Sötét zugokba!

A szőke Susan (Birch) élete nappal fényes és boldog, azonban ha éjjel lehunyja a szemét, átkerül egy sötét, ijesztő alternatív világba, ahol átalakul a fekete hajú Karenné, akit démoni lények üldöznek, köztük egy élesre reszelt fogú, rémisztő külsejű férfi. A nő nem érti, mi ez az egész, mitől vannak a rémálmai és mit jelenthetnek a szürreális képek, ám egy látogatás a pszichoterapeuta dr. Woodleigh-nél rövid időre megszünteti a látomásokat. De azok hamarosan újrakezdődnek, amikor a szőke asszony átesik egy operáción, hogy neki és férjének végre gyermeke születhessen. A víziók egyre elviselhetetlenebbek lesznek, ráadásul a valóság és az álomvilág lassan összemosódik. Egy idő után már az sem biztos, hogy Susan álmodja Karent és nem fordítva. Vajon köze van a lidércnyomás-sorozatnak az operációhoz? Vagy a várost rettegésben tartó gyilkos, a Nightstalker a kiváltó ok? Esetleg valami egészen más?

Éppenséggel nem vártam semmit és az elején úgy tűnt, hogy valami marhaság az egész, mert rögtön az első két jelenetet nem tudtam értelmezni. Aztán jött a váltás, mikor Susanből először Karen lesz és ez az egy jelenet annyira rejtélyes és misztikus volt, hogy meggyőzött, érdemes lesz tovább nézni a filmet. Sorban jönnek a kis előre- és hátrautalások, amiket viszont a néző elsőre lehet, hogy észre sem vesz, vagy ha mégis meglátja, nem tudja majd értelmezni, csak a befejezés után. És micsoda befejezés az! Egy idő után felteszed magadban a kérdést: Ki lehet ez a gyilkos? Vajon a fekete hajú nőt kergető rém és a szőke hölgy valóságában létező mészáros egy és ugyanaz vagy két külön személy? Ember egyáltalán vagy valamiféle démon? Még érdekesebb talány az, hogy az „ikerpár” melyik tagja a valódi, miért és hogyan kapcsolódik össze az agyuk (ha egyáltalán erről van szó) és vajon két, különálló emberről van szó, vagy egyazon lélekről, ami kettéhasadt? A lezárás igazi meglepetést tartogat mindenki számára, mert még ha felszínesen gondolsz is a megoldásra, mégis letaglóz majd az utolsó jelenet, főleg ha utána visszamenőleg végiggondolod az első pillanattól látottakat! Fontos, hogy figyelni kell minden apró részletre, mert akármelyik lényeges lehet. Igazán majd a stáblista alatt kezd el a néző gondolkozni, mert egy csomó dolog utólag beugrik, hogy „jé, erre is emlékszem, ezt is láttam, de nem is tudtam, hogy ezt jelenti, stb.” Thora Birch most is nagyszerűen játszik, főleg Susanként, Karenként pedig jó kis eyecandy (legalábbis nekem az volt:P). Külön kiemelném a temetési részt, amikor a két világ baromijól megcsinálva összeolvad, meg a temetkezési vállalkozó fickót, aki igazán morbid figura. Különös, hogy sosem hallottam erről a filmről, mert ahhoz képest, hogy totál ismeretlen, meglepően jó volt. Kellőképpen véres, izgalmas és garantáltan tűkön ülve várod majd a lezárást, hogy végre megkapd a válaszokat a kérdéseidre – de nem árt majd elgondolkodnod, hogy mit is láttál, mert a legtöbb homályos részlet csak ekkor lesz világos. Főleg azoknak ajánlom a Dark Corners-t, akik szeretnek agyalni a filmeken, kedvelik a csavarokat és a borzongást. Nekem nagyon tetszett, mindenképpen meg kell majd néznem újra!

értékelés: 10/10

tvshaman