Victor Crowley nem halt meg, de nem ám! – nyilván ezzel nem mondok semmiféle újdonságot, ugyanis a kétes hírnévvel rendelkező sorozatgyilkosok már csak ilyenek. Adam Green-nek az első rész nyitva hagyott befejezése után szerencsére sikerült egy hasonlóan klassz folytatást összehoznia a brutális kivégzések, a hülye poénok és megannyi horrorikon bűvöletében.

Az első rész végén még a csónakban Crowley-val hadakozó Marybeth-et egy mocsár melletti kalyibában élő tag menti meg, de ahogy a csajszi bemutatkozik neki, egyből ki is tessékeli a vityillóból, ugyanis a továbbiakban nem szeretne semmiféle kapcsolatot ápolni vele. Nemsokára így is saját beleivel fojtják meg…

Marybeth ezután a városban felkeresi a (már első részben is epizódszereplő) Zombi tiszteletes névre hallgató voodoo-szemfényvesztőt, aki röviden megismerteti Victor Crowley hátborzongató legendájával. Marybeth könyörög neki, hogy had menjen vissza szülei holttestéért, ám Zombi úr csak egy kikötéssel hajlandó segíteni neki: nagybátyját is hoznia kell… Ezután egy profi vadászokból álló csapatot szerveznek (van itt vicces néger, lúzer paragép, tagbaszakadt Kerry King, no meg egy ex-szerelmespár), akik némi díjazás reményében visszamennek velük a mocsárba. Ott aztán annak rendje és módja szerint a semmiből előbukkan a kísértetnek hitt torz mutáns, és válogatott halálnemekben részesíti az arra érdemeseket…

Adam Green-nek ismét csak sikerült eltalálnia a felettébb szórakoztató, ám ugyanakkor brutális slasher receptjét.  Az első részben szereplő Tony Todd és Kane Hooder mellett maga a nagy Troma császár, Lloyd Kaufman is felbukkan egy könnyed szerepben, de a rendező úr sem restellett saját magát szintén beletenni egy pillanatra. Az meg már csak külön poénnak számít, hogy az előző részben Shawn-t, az elcseszett túravezetőt alakító színész itt a saját bátyját, Justint játssza, haha! Amiért még érdemes megnézni: hangulatos kivégzések, nyilván nem csak baltával – kedvencem az ipari láncfűrészen való lovagoltatás, illetve a kefélő pár parádés kinyuvasztása -, némi gore, és persze az elmaradhatatlanul hülye humor. Emellett egy csomó utalást tesznek az első részben történtekre, valamint horror mozikra (Jason Vorhees, Blair Witch stb.), amit csak kizárólag helyeselni tudok. Összességében másodszorra is sikerült teljesíteni a kitűzött célt, így nincs is más hátra, minthogy tűkön ülve várjuk a nemsokára esedékes harmadik epizódot.

Értékelés: 8/10

eyescream