Ritkán tetszik olyan horror, amiben a főszereplő nem valamiféle valóságtól elrugaszkodott bestia, ám erre is van példa. Mondjuk ez a film, amihez a készítők a természet egyik majdnem tökéletes gyilkosát, a krokodilt választották főgonosznak. Ez az állat már alapvetően méltóságteljes, félelmetes és kétséget kizáróan halálos, de ettől még nem lesz nagy szám, hiszen létezik, van, aki naponta találkozik vele, tehát fel kellett kicsit turbózni. Úgyhogy fogták ezt a sokfogú hüllőt és felnagyították, aztán berakták egy számára idegen környezetbe és már indulhat is a vérfürdő, avagy a „híres színészek próbálnak meg levadászni egy óriási ragadozót, mielőtt az vadássza le őket”. De a Lake Placidnek van egy vonása, ami miatt még érdekesebb lesz, ez pedig a szinte minden percét átitató alpári/feketehumor! Tehát horgonyt kidobni, úszómellényeket fel, indulhat a vicces kroki-üldözés!

Black Lake álmos kisváros Maine államban, ahol jóformán semmi nem történik. Egyik nap azonban a helyi tóhoz érkező állatvédelmis búvárnak valami leharapja a lábait, ráadásul úgy, hogy a sheriff, aki vele van, nem is látja a rejtélyes támadót, aki után mindössze egyetlen nyom marad: egy óriási fog. A helyszínre érkezik a New Yorki Természettudományi Múzeum kutatónője, akinek annyit mondtak, hogy a támadó valamiféle őslény lehet a fog alapján. Hamarosan újabb ember esik áldozatául a szörnynek, akiről lassan gyanítani lehet, hogy egy túlméretezett bordás krokodil! De vajon hogyan és honnan került a tóba? Hogyan volt képes megélni ott észrevétlenül? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a sebtében összeverbuválódott csapat: a sheriff, a tudósnő, a vadőr és a flúgos, krokodilbolond, milliomos professzor. Ha sikerrel járnak, a városka fellélegezhet, de ha nem, akkor mindnyájan a teremtmény gyomrában végzik…

Az alap a klasszikus szörny elől menekülősdi, de kicsit kifordítva, merthogy jelen esetben a gyilkos rém van bezárva a tóba és az emberek jönnek kintről, hogy a területére belépve megpróbálják legyőzni, a saját érdekükben. Láttuk már ugyanezt a Cápában is, de itt a horror-jelleget nagyon erőteljesen ellensúlyozza a vígjátéki hangulat. A Lake Placid attól olyan jó, hogy adott ez a négy karakter, akik egymással és a krokodillal is szemben állnak, de közben lassan megkedvelik egymást, a végére pedig megszokják a helyzetet, mindeközben pedig folyton pocskondiázzák egymást. De hogy senki ne unatkozzon, az első 40 percben van pár haláleset, néhány lecsonkolt testrész és ott a bolond öregasszony is, akinek fontos szerepe lesz a későbbiekben. A nagyszerűen megírt poénokat remek színészek tálalják nekünk: Bridget Fonda (a tudósnő), Oliver Platt (a dilis gazag fickó), Brendan Gleeson (a sheriff) és Bill Pullman (a vadőr), közülük mindössze az utóbbi került nekem kicsit háttérbe, de még őt sem mondanám rossznak. A romantikus szál egy picit erőltetett, de ezért kárpótol az akció, a humor és a Stan Winstonék által életre hívott szörny is. További garancia a B-filmek szerelmeseinek a rendező, Steve Miner személye, aki olyan alkotásokat tett már le az asztalra, mint a Péntek 13 II. és III. része, a Warlock, vagy a Halloween: H20. Az állatos horrorok, a borzongatós vígjátékok és Oliver Platt rajongóinak előszeretettel ajánlom ezt a mozit, de aki csupán egy kis éjszakai agykikapcsolásra vágyik, az sem fog csalódni benne!

értékelés: 9/10

tvshaman