Fiatalkorunkban hányszor fantáziáltunk már magától működő szupergépeken, intelligens masinákon, amiket nem vezet senki, mégis mennek. Rémülettel operáló műfajunk sem kerülhette el ezen elemek beillesztését, gondoljunk csak Stephen King legendás hírű, bosszúszomjas kocsijára, Christine-re, vagy ott van mondjuk a Mángorló nevű ipari gép, szintén az ő tollából. Az üstökös hatására megzavarodott, és embereket gyilkoló, össze-vissza száguldozó Kamionok-ról nem is beszélve…

Területrendezés közben az egyik bulldózer egy elmozdíthatatlan kősziklába ütközik – film elején lévő képsorból tudhatjuk, hogy ez valószínűleg egy világűrből származó meteorit lehet -, mire az kékes színnel kezd el világítani, majd nem evilági lüktetése átszellemül a masinába. Innét kezdve pedig enyhén szólva is fura dolgokat kezd el művelni a dózer, például vezető nélkül indul el.

Megmaradt dolgozók segítséget nem igen remélhetnek, ugyanis a monstrum folyamatosan a táboruk körül cirkál, néha egy-egy, a cselekmény szempontjából feleslegesnek tűnő embert kinyír. Mikor a csapat javarészét eltemették, két főszereplőnk furfangos kis csapdát készül állítani…

Igazából nem is tudom miért is vetemedtem erre az alig hatvanperces B-filmre, talán a kíváncsiság hajtott vagy mit tudom én. Nem vártam tőle sokat, mert ugye a „magától működő gépek embereket gyilkolnak” koncepciót valahogyan már annyira idejét múltnak érzem manapság, és amúgy sem indítja be a nézőket. Különösebben nem is volt szórakoztató, mert rengeteg benne az üresjárat, a halálnemek sem annyira félelmetesek, viszont megkaptam tőle az old-skool filmekre oly jellemző különös varázst, amit talán leírni sem lehetne. Ez pont elég volt.

 Értékelés: 5/10

eyescream