Ugyan tematikus zombi hetünknek már vége szakadt, azért engedjétek meg, hogy bemutassam ezt az ép ésszel alig felfogható thaiföldi zombi-komédiát, melyben, ha a félelem faktora nem is verdesi az eget, a pihent humor sok mindenért kárpótol! Csak aztán bírjátok aggyal a sok színtiszta eszetlenséget!

Thaiföld az egyetlen olyan ázsiai ország, amely eddig még nem fertőződött meg a SARS vírus 4. számú típusával, amire különösen büszkék. De nem sokáig, ugyanis egy szorgalmas darázs egészen Afrikából idáig repülve magával cipeli ezt a kórt, és megcsípi az első szerencsétlent, akit talál.

Mindeközben egy rendkívül összetett, de ugyanannyira elmebajos gyermekrablásnak lehetünk tanúi, melyben egy csapat válogatott idióta az iskoláskorú Liu-t ejti foglyul, természetesen váltságdíjért cserébe. Liu apja felfogadja hát Thep mester, aki brutális kínzások után mégiscsak beleegyezik, hogy egyik felturbózott tanítványát, Khun-t indítsák útnak a lány megmentésére.

Tényleg csak véletlen, hogy az emberrablók abban az épületben tartózkodnak, ahova a megfertőzött – időközben maga is zombivá váló és tovább fertőző – egyén is lakik, így nem kell sokat agyalnunk azon, hogy vajon keresztezik-e egymás útját. Mire Khun a toronyházba ér, már majdnem mindenki elzombult, zajlik is rendesen a hentelés, bár mondjuk elég mókásan. Nemsokára megérkeznek a katonák, akik egy egészen sajátos módszerrel próbálják megfékezni a zombikat, nevezetesen a vakcinájuk befagyasztja őket. Közben a tanítványát támogatva szintén a helyszínen terem Thep mester, illetve egy (otthon fejlesztett ellenszerét próbálgató) szexi doktornő is csatlakozik a csapathoz, akik miután egy jót szexeltek, találkoznak Khun és Liu párosával, akik később szintén szexelnek egy jót, de nem menjünk ennyire előre. Előbb a megharapott Khun változik zombivá, de hatalmas lélekjelenlétének köszönhetően a mindenféle megkajált mosószer és öblítő kombójának eredményeképpen újra normálissá változik, majd a lányt falja fel a film elején megfertőzött, és ezáltal óriásira mutálódó zombi-kígyó. Azért nem kell aggódni, ugyanis a végső robbanást egy fergeteges csavarral kibekkelő csapatunk simán kijut az épületből…

Ki tudja miért, rajzolt főcímmel kezdődik, majd úgy vált rendes filmbe, de ez az animált atmoszféra csak nem tűnik el: cselekmény közben is felbukkan néhány hangulatos rész a la Kill Bill, de a rajzfilmes effektusokkal, hangokkal sem spórolnak, ahogy egészen tűrhető CGI-vel is találkozhatunk itt-ott. Talán csak az élőhalottak tűnnek számomra furcsának, ők inkább hajaznak valami vámpírfogas démoni lényre, mint totál rothadt és gusztustalan élőhalottra.

Ebben a filmben semmit nem kell / lehet, komolyan venni; szinte mindenki totál infantilis – bár a két hölgy eszméletlenül szexis, az öreg meg a tanítványa maga egy vicc – szóval azért elég hendikeppel sziporkáznak a szereplők. Továbbá, ami a lényeg: tele van olyan elmebeteg ökörségekkel, amire egyáltalán nem lehet számítani, viszont amikor a képünkbe ömlik, sikoltva fetrengünk rajta. Ilyen a már említett mutáns zombi-kígyó, az elemes jedi-kard, a terhes nő kitépett magzatának acsarkodása vagy a transzfesztita magánszám a film végén. Eszméletlen nagy baromság. Ezenfelül néhány filmes utalást is belecsempésztek az alkotók pl. lerágott Mátrix 360 kamera, vagy Penge vámpírdiszkója, ezúttal zombikkal, csak hogy még feljebb dobják ezt az őrületes hangulatot. Aki szereti a nem éppen szokványos, beteg humorral operáló horror-komédia vonalát, annak szinte kötelező darab! Úgy látszik, nem csak a japánok kiváltsága kezd lenni…

Értékelés: 7,5/10

eyescream