Frank Cho agyából pattant ki ez a szösszenet, ami egyfajta újraértelmezése lett volna az addig megjelent zombis történeteknek. Láttunk már lassú zombikat, mentősöket rágcsáló, tanulékony élőholtakat, de még Ben Johnson doppinggal beállított rekordját is túlszárnyaló sprintereket is. Ezek részben megjelennek a most bővebben említésre kerülő mű esetében is, ám egy konkrét funkció még kimaradt az ezernyi stílusú rothadó hullák hordáival foglalkozó alkotások repertoárjából.

Ez pedig a dugás. A képregény ugyanis ezzel a képpel fogadja az érdeklődőket, amikor a művészeti ágban kultikussá vált oldalon egy láthatóan megkülönböztető mellény nélküli zombi egy tehenet dug éppen. A cseppet bizarr jelenet azután is folytatódik, hogy a szerencsétlen jószágot véletlenül fejbe trafálja a jóhiszemű gazda fia. Nincsenek a helyzet magaslatán azután sem, hogy a sörétes puskával tésztaszűrővé lyuggatják a tagot, majd jönnek a rejtélyes védőruhás fickók és lefertőtlenítik a helyszínt.

A következőkben az újság végéig két magas beosztású férfi beszélget a kialakult helyzetről, hiszen az emberek jólétét biztosító szer az önkéntesek közt szedi áldozatait. A betegek agyi elváltozásokat mutatnak és az ösztönös cselekvéseken kívül mindent kitakarít a fejekből a szérum. Az orvos ezt azzal szemlélteti, hogy amennyiben vissza akarják engedni a zombikat a lakóövezetekbe, úgy jobb esetben megesznek valakit, majd a maradékot megdugják, rosszabb esetben megdugják és csak ezután falatoznak belőle.

A folytatás sajnos sohasem jelent meg, így ezzel az egy résszel kell vigasztalódni. A képi világáról csak pozitívan tudok említést tenni, a fekete-fehér panelek kicsit enyhítik a vizuális terrort, a rajzok pedig élesek, nem elnagyoltak. Maga az elosztás is jól működik, a sztoriról viszont ilyen kurta megjelenés miatt kár volna messzemenő következtetéseket levonni. Mint érdekesség azonban elérhető bárki számára ezen az oldalon.