Azok után, hogy a második résszel mennyire melléfogtak a készítők, az őszintét megvallva nagyon hosszú ideig semmi kedvem nem volt tovább foglalkozni a Return of the Living Dead szériával. A recept nagyon hamar egyértelművé tette magát: több folytatás, gyengülő minőség, kevesebb büdzsé. Amikor viszont később nagy unalmamban mégis beraktam a harmadik részt, a főcím előtti stáblistánál feltűnt egy név: Brian Yuzna. Ejnye, ez az úriember honnan is olyan ismerős… hát persze, neki köszönhetünk szinte minden második Lovecraft adaptációt, és az ő produceri-direktori munkásságának eredménye a Re-animátor trilógia is. Egy pillanat alatt értékelődtek át az elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és szerencsére végül nem is kellett csalódnom.

A hadsereg két filmnyi szerencsétlenkedés után végre visszaszerezte a Trioxin zombifikáló gáz összes tartályát, és titkos föld alatti laboratóriumokban vad kísérletezésbe kezdenek, hogy tömegkatasztrófák helyett valami értelmesebbre is felhasználják a szer hatásait. Például a végső biomechanikus hadsereg megalkotására, az is egy szép cél. Az egyik kísérletnek szemtanúja lesz az egyik ezredes fia, Curt, aki barátnőjével, Julieval, eredetileg csak állatkísérletek után próbáltak nyomozni, de aminek szemtanúi lesznek, az a srácnak visszatérő rémálmokat okoz, a csajt viszont úgy beindítja, hogy Curt lakására visszaérve rögvest kufircolnak is egyet. Sajnos rögtön a művelet végeztével hazaér apuci, aki közli a hírt: mivel a kísérleti alanyok túl sok beosztottját fogyasztották el az elmúlt időben, áthelyezik, ami újabb költözéssel járna. Curt egy rövid vita után függetleníti magát, és motorjára pattanva egyszerűen elhajt Julieval, hogy új életet kezdjenek, azonban a lány erősen korhatáros dolgokat próbál művelni Curt sliccének tájékán, balesetet szenvednek, és Julie felkenődik egy lámpaoszlopra, amibe bele is hal. Curtnek a hősszerelmes öngyilkosság helyett támad egy jobb ötlete: betör a kutatólaboratóriumba, és egyszerűen ráengedi a gázt a lány holttestére, amitől az feltámad (közben véletlenül kiengedi a hordóba zárt zombit is), és hála az érzelmi kötődésnek, nem is kezd azonnal agyakat zabálni, mint a többi élőhalott. A bázison azonban beindul a riadó, a fiataloknak menekülniük kell, és bár Curtöt továbbra sem támadja meg, Julien idővel kiütköznek az élőhalott lét mellékhatásai: újabb és újabb embereket harap meg, hogy kielégíthesse éhségét, vagy fém- és üvegdarabokat szúr magába, ha a fiúján kívül nincs a közelében más táplálék, és vissza kell tartania magát. A hadsereg eközben folyamatosan a nyomukban jár, ugyanis a tudósaik szerint, ha Julie agya teljesen elhal, öntudat nélküli gyilkológéppé fog változni.

A Return of the Living Dead III, annak ellenére, hogy folytatás, egy nagyon jól eltalált zombifilm lett. Van egy drámában és romantikában dús története, a színészek jók (különösen a Juliet alakító csajszi, aki a fináléra olyan durván átalakítja magát, hogy a fétisrajongók legdurvább álmait is felülmúlja), a zombik pedig, ahogy Yuzna többi filmjében is, eszméletlen gusztustalanok, nagyon brutálisak, és kinézetre még változatosak is (van kitépett gerinc révén két méter hosszú nyakú zombi, félig robotizált szuperzombi…), ami igazi felüdülés a második rész rajzfilmből szedett gumiarcú bohócai után. Viszont volt talán egyetlen pont, ahol hibát találtam a filmben, és az őszintét megvallva nem is értettem, hogy pont Yuzna hogy ejthetett ilyen foltot egy amúgy akár tökéletes zombis mozin. Ez pedig a humor. A Return of the Living Dead eredetileg egy kissé önparodizáló, lazább és poénosabb alkotás volt, de amíg a második rész túlzásba vitte ennek a vonalnak a használatát, addig a harmadik részben pont elfért volna kicsit több is a viccesebb, könnyedebb elemekből. Néha már egy kicsit túlságosan is mély és komoly alkotás próbál lenni, és ez főleg azért furcsa, mert ugyanarról a rendező-producerről beszélünk, aki Herbert West hányatott kalandjait vitte a mozivászonra. Ez mondjuk lehet egyéni probléma, mivel egy sorozat részeként tekintek erre a filmre, és ha valaki mondjuk külön, a korábbi részek ismerete nélkül nézné, annak lehet, hogy fel sem tűnne, és csak azt gondolná, látott egy nagyon jó zombifilmet, amiben a hangsúly kivételesen nem agyzabáláson, elbarikádozáson és fejlövéseken volt. Kicsit más tészta, mint az előző részek, de ettől függetlenül teljesen élvezhető alkotás, talán a legjobb az összes folytatás közül.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee