Nos igen, ahogy az várható volt, a Return of the Living Dead-et sem lehetett egyszeri sikernek meghagyni, el kellett készülnie a folytatásnak. Még pedig minden valószínűség szerint olyan recept alapján, ami még több poént, még bizarrabb zombikat, és egy pár fokkal elfogadhatóbb, mainstreamebb befejezést írt elő a gárdának az előző zseniális, bár az átlagos horrornézők számára valószínűleg emészthetetlen fináléja helyett. Ez nyilvánvalóan nem tett jót a folytatásnak, de lássuk a medvét, sikerült-e legalább egy kicsit megközelítenie az eredeti rész színvonalát?

Történetünk kezdetén a hadsereg vígan (egyik tagja egy jointnak köszönhetően ugyancsak vígan) szállítja a visszaszerzett gázzal és hullákkal teli tartályokat a kijelölt laboratórium felé. Útközben azonban betépett sofőrünk kissé elővigyázatlanul vezet, és anélkül, hogy észrevenne, a platójáról az egyik hordó beleesik egy folyóba. Váltás, egy közeli kisvárosban vagyunk, ahol egy Jesse nevű tenyérbe mászó kölyök épp próbál bejutni a helyi bajkeverők klubjába. Be is veszik egy Pókember képregényért cserébe, és elviszik a főhadiszállásukra, ami egy kripta a közeli temetőben. Szegény srác ettől frászt kap, és megpróbál elmenekülni, de pechjére egy közeli csatornában megtalálja az ekkor még felbontatlan hordót. Természetesen üldözői utolérik, felfedezik a hullát a hordóban, és Jesset bezárják a kriptába, amíg ők felbontják azt. A képbe belép egy csapat sírrabló is (ugyanazok alakítják őket, mint akik az előző részben a hordót felbontó raktári dolgozókat – a sorsuk is hasonló lesz), akiknek köszönhetően Jesse kiszabadul, és megmenekül a temetőt elárasztó gáztól, amit egy hirtelen vihar aztán bele is mos a földbe. A történet pedig ettől kezdve követi a megszokott receptet: a halottak feltámadnak, és elindulnak agyat keresni, az élők, akik belélegezték a gázt, elkezdenek szépen lassan zombivá alakulni, Jesse pedig sikertelenül próbálja riadóztatni szomszédjait, és nővérét, akit a tévészerelő fiú próbál megfektetni közben.

A Return of the Living Dead 2 legnagyobb problémája az, hogy nem képes túllépni az elődje árnyékán, és túlságosan is gyerekesre, poénosra vette a hangulatot ahhoz képest. Ennek az oka nem csak a kiskorú főszereplő (iszonyatosan tenyérbe mászó amúgy a kölyök, ráadásul időről-időre megpróbáltak neki Gonosz halottakra emlékeztető keménykedős beszólásokat is erőltetni), a kissé túlságosan is happy end jellegű befejezés, vagy a visszatérő szereplők, akik a korábbi karaktereiket adják elő poénosabban, hanem elsősorban a zombik. Az élőhalottak azok után, hogy az első részben képesek voltak beszélni, bizonyos keretek között gondolkodni és taktikázni (telefonon rendeltek maguknak kaját), most aránytalanul ostobák, lassúak, a feltámadós jelenetnél egymás testrészeit tapossák vissza a sírba, a sminkjük pedig nagyon gagyi, olyan, mintha olvasztott gumit öntöttek volna a színészek fejére. Ráadásul a rengeteg poén és viccesnek szánt jelenet mellett még néha vérbeli, családi filmekben agyonhasznált kliséket is bedobtak a készítők, például a félénk főhős végül megküzd a zombiként még erősebbé vált őt zaklató fiúval, a stáblista előtt egy levágott fej még elkárogja, hogy “oké, akkor most ti nyertetek, de majd legközelebb”… Komolyan, ha egy pár fokkal kevesebb lenne a gore, vagy mondjuk nem zombik, hanem zöld törpék lennének az ellenfelek, ez a film ott lehetne a régi Goosebumps széria és a Monster Squad mellett, mint ifjúsági horror. Nem egy rossz film, de rémesen gyenge és illúzióromboló a klasszikushoz képest, majdnem annyira hanyagolható darab a sorozatban, mint a Halloween szériából a harmadik rész.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee