Nem hazudok nektek, Mexikóban nem álltak a helyzet magaslatán a ’80-as években, amikor horrorfilm gyártásról volt szó. A furcsa próbálkozásaikban mégis van valami esetlen komikusság, ami segít fennmaradniuk a filmtörténet sűrűjében, sőt néha még mindig nekiáll felelőtlenül egy-egy elvetemült rajongó megnézni őket…

A rémület temetője nemcsak zombi film, hanem olyan, mint a tuttifrutti íz: mindenből jóból van benne egy kicsi, de valahogy az egész összhatás nem túl ínycsiklandó. Kezdetnek megismerkedhetünk Devlonnal, aki nagyon univerzális, ugyanis nemcsak elmebeteg sorozatgyilkos, hanem fekete mágus, sőt később az élőhalottak prototípusát is képviseli. Nagy nehezen sikerül kiiktatniuk a rendőröknek, arra azonban nem számítottak, hogy sok okkultizmussal szórakozni vágyó fiatal él kicsiny városukban.

Egy frenetikus luxusbuli ígéretével sikerül pár csajt elcsalni Devlon elhagyatott házába (micsoda véletlen egybeesés), ami a temető mellett található (ismét egészen véletlenül). Pár óra elmúltával megunják a smacizást és egymás búráját, a hangulatot pedig egy hullarablással egybekötött halottidézéssel próbálják meg feldobni. Az eső félbeszakítja őket, de a gonosz így is feléled merevségéből. A következő jelenetek akár valamelyik Péntek 13 filmben is játszódhattak volna, hiszen Jasonhöz hasonló sebezhetetlenséggel és precíz kegyetlenséggel megy végig Devlon a ház betolakodóin. Az egyikükkel egy láthatatlan erő végez, szóval a természetfeletti több szintje is jelen van a házban, talán a rejtélyes Fekete Könyvnek köszönhetően…

Zombik az utolsó 20 percben jelennek meg, mikorra már az összes főbb szereplőnk kiiktatásra került. Egy csapat csokit gyűjtő kiskölyök eltéved a temetőben, amiket éppen frissen feléledő élőhalottak vesznek birtokukba. Rendőrök és a mindenre elszánt halottkém veszi fel velük a harcot, miközben a gyerekek sikítozva rohangálnak fel-alá. Mivel az új szereplők frissen kerülnek a képbe, még zsenge koruk sem segít abban, hogy aggódjunk értük, így izgalom helyett maximum az old school zombulásnak örülhetünk, ami szerintem egészen jóra sikerült.

A konklúzióm az, hogy egyszer meg lehet nézni, sőt egészen aranyosnak találtam és betettem a gyűjteményembe, de másodszor olyan szenvedést okozott, hogy a közben kapott vállmasszázs húzta fel csak ennyi pontra…

értékelés: 4/10

DeerWoman