A zombis filmeknek külön története van a horror műfajában, ráadásul igen gyakran használják fel a készítők arra, hogy bizonyos társadalmi defekteket sarkítva ugyan, de a nézők elé tárjanak. Marcel Sarmiento és Gadi Harel rendezők nem fukarkodtak kinyilvánítani elképzeléseiket, a forgatókönyvet pedig a zsáner öregjének, Trent Haaganak köszönhetjük.

A kezdő képsorok egy viszonylag megszokott látványt mutatnak: egy átlagos iskola diákjairól szól a történet, két srác pedig hazafelé talál egy elhagyatott kórházat. A rövid fékevesztett bandázás után az alagsorban találnak egy ágyhoz kötözött női testet. Az első lélegzetvételektől azonban kiderül, hogy eszében sincs meghalni, sőt, nagyon is életben van. Ez a felfedezés pedig erősen kihat a fiúk további sorsára. Itt jön a képbe az elején említett morális játék, hiszen a birtoklási vágy, a hatalom sokakat képes megrészegíteni. E köré épül fel a cselekmény további része, egyikük ugyanis a megszállottja lesz a nőnek, élvezi, hogy bármit megtehet vele és miután a pletyka úgy terjed, mint hullaszag a szűk folyosóban, csakhamar egész kis társaság játszóháza lesz a romos épület. A fiatalok kéjvágyának semmi sem parancsolhat, így borítékolható a brutális búcsú.

Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez a film inkább dráma, mint horror, ám a legtöbb jelenetben nagyszerűen vegyítik a kettőt, így fordulhat elő, hogy az utolsó szegmens vérbő cselekményei jelentik az igazi kiteljesedést. A zenére nem lehet panasz, sem a remek operatőri munkára, bár néhol úgy éreztem, hogy túl sok fényt használtak. A színészek kézben tartották a jeleneteket (külön kiemelném a kibontakozó Noah Segant és a “holt” nő szerepében Jenny Spaint, aki nagy átéléssel alakítja a megláncolt áldozatot), de valami mégis hiányzik az összképből, hogy egy igazi klasszikussá váljon, ne csupán egyszeri fellángolásként hasson a mű. Az effektek igazán szépek, kellően mocskos a környezet is.

A stáblista megjelenése után pedig el lehet gondolkodni azon, hogy vajon a jövő nemzedéke tényleg ennyire képes lesz majd a szennyben megmártózni, hogy mennyire mélyen lakozik elménkben az a doboz, ami az ilyen képzeteket tárolja.

Értékelés: 7/10

Plendil