Dario Argento rendhagyó, természetfeletti momentumokkal átszőtt giallót álmodott meg, a megvalósítás során pedig teljesen szabadjára engedte fantáziáját. Ennek eredménye rengeteg hangulatfestő elem lett, ami finoman ellensúlyozza a műfajnál már megszokott erőszakos és gusztustalan jeleneteket.
Egy turistalány lekési a buszt, ami megpecsételi sorsát, és segítségnyújtás helyett egy gyilkos karjában találja magát. Ugyanebbe a fiatal lányok számára nem túl biztonságos városba érkezik Jennifer tanulni. A szigorú lányiskolában többszörös hendikeppel indul: ugyan édesapja híres filmszínész, népszerűsége nem elég ahhoz, hogy a lány alvajárással járó botrányát és különleges képességéből táplálkozó elszigeteltségét ellensúlyozza. Az erdőben magányosan élő entomológussal és csimpánz asszisztensével barátkozik csak össze, ahol közelebbről megismerhetjük, hogyan kommunikál telepátia és érzelemátvitel útján a rovarokkal. Rájönnek, hogyan hajthatnák ezzel a sorozatgyilkos utáni nyomozás malmára a vizet, így Jennifer veszélyes küldetésre indul mindössze egy légy társaságában. A lány sikere erősen kérdéses, hiszen egy egyszerű mészárosnál több az, amivel végül szembe kell néznie…
Egy kis érdekesség: a lárvákat egy vermikulit nevű agyagásvány vizes oldatából, hozzáadott menta aromából és csokiszirupból készítették. Majdnem 30 perccel megrövidítve Creepers címmel adták ki Amerikában, persze az amcsik kényes ízléséhez mérten a gore jelenetek kerültek kiollózásra. Jennifer Connelly és Donald Pleasence is ezért keveredett ide, hiszen Argentonak nagyobb esélye volt így figyelmet kelteni Hollywoodban. A kívánt sikert azonban ezekkel a trükkökkel sem sikerült elérni.
Bár összességében pozitív a véleményem, a film korántsem tökéletes. Goblin zenéjét sok jelenetben hátborzongatóan mesterien használja fel Argento atmoszférateremtésre, épp ezért érthetetlen, hogy más helyeken hogy tudja az egyébként remek Iron Maiden és Motörhead slágereket a lehető legdiszharmonikusabban beszúrni. A másik zavaró tényező az indokolatlanul hosszúra nyújtott játékidő, amire nem a tengerentúlra szánt vágás lett volna a megoldás, elég lett volna józan fejjel szelektálni a töltelék képeket. Egyedi, szerethető története és hangulata a szembeötlő hibák ellenére is egy kis gyöngyszemmé emeli a giallók között, de leginkább csak a mester elkötelezett rajongóinak ajánlom.
értékelés: 7/10
DeerWoman
Be the first to comment on "Phenomena (1985)"