Egy jó slasher fő ismertetőjele, hogy előbb-utóbb elkészül a folytatása, ha kell, ha nem. A Hideg préda esetében sem volt másképp, norvég barátaink röpke két évvel a első rész után össze is hozták az elmaradhatatlan második menetet és még csak el sem rontották. Bár a rendező személye változott, az írói széket ugyanazok foglalták el, mint az előző részben és a főszereplő is maradt, ám elhagyatott szálloda helyett a helyszínt ezúttal egy (idő után szinte teljesen) kihalt kórház folyosói adták.

Az első rész vége óta talán pár óra telhetett el. A helyi kórházat másnap bezárják, ám a utolsó ügyelet valamivel húzósabbnak ígérkezik a kelleténél. Egy átfagyott fiatal lányt hoznak be, aki egyszál vékony pulóverben, a kezében egy csákányt szorongatva ácsorgott az út melett. A rendőrség, miután meghallgatták a sokkos állapotban lévő lány történetét, nekivágnak a hómezőnek, hogy megkeressék a hullákkal teli szakadékot, amit természetesen meg is találnak és a holttesteket a kórházba szállítják, ám mint tudjuk, nem minden halott, ami bűzlik…

A folytatás hozza az első rész színvonalát, de természetesen nem kell többet várni tőle, mint ami: a nagydarab szótlan bácsi azzal a nagy csúnya csákánnyal látszólag ok nélkül lemészárol mindenkit, aki a szemei elé kerül és persze túl sok most sem derül ki róla. Viszont még mindig iszonyatosan bejön a Jannicke-t alakító Ingrid Bolsø Berdal (akit legközelebb a Chernobyl Diaries-ban láthatunk viszont), még akkor is, ha az előő részhez képest eléggé le van robbantva szegény, de tény, hogy már az első filmnél azon agyaltam, hogy csak szét kéne nézni Norvégiában, hideg ide vagy oda ezek a norvég csajok igencsak jófélék… 🙂 Megtekintése ajánlatos.

7/10

phobic23