A gyerekekkel kapcsolatban egy dolgot nem árt, ha mindenki idejében az eszébe vés: tudnak nagyon bosszúszomjasak lenni, ha a gonosz felnőttek túl sokat szívatják őket. Annyira, hogy még képesek a sírból is visszatérni, és terrorizálni egy kis városka lakosságát, ahogy azt a többnyire B-kategóriás horrorjairól ismert J. S. Cardone filmjében is teszik.

Fiatal anyuka a férj hosszas betegeskedése, majd halála után a hegyekbe költözik két lányával, hogy más lehetőségek híján az elhunyt családfőtől örökölt régi kúriában húzzák meg magukat, amíg nem képesek kilábalni valahogy az adósságokból és ismét talpra állni. A jelek nem túl biztatóak: a helyi boltos először csak rossz viccnek hiszi a beköltözési szándékukat, majd riadtan közli, hogy arra a környékre ő nem merészkedik, néhány fiatal pedig arra figyelmezteti őket, hogy vigyázzanak az esténként erdőben kószáló zombi gyerkőcökkel. Ez elsőre csak hegyi babonának tűnik, de az első este során valaki állatvért ken az ajtójukra, folyamatos rémálmok gyötrik őket, másnap pedig a kis Emma elkeveredik az egykori bánya beomlott lejáratához, mert állítólag él ott egy Mary nevű lány, aki őt hívogatja. Anyuci persze nem hisz neki, az egyetlen, amit tesz, hogy jól lecseszi az éjjelente ajtókra vért kenegető helyi vadászt zaklatásért, pedig a fickó átszellemülten állítja, hogy azzal csak őket próbálta megóvni. Az élet megy tovább, az idősebb lány, Sarah hamarosan összehaverkodik a helyi fiatalokkal, és együtt füveznek-piálnak a hegyoldalban, a ház javítása elég jó iramban halad, csak Emma állítja folyamatosan, hogy az erdőben gyerekek vannak, hogy esténként Mary meglátogatja őt a szobájában, és el akarja hozni a barátait is játszani. Szép lassan fény derül egy borzalmas titokra, és egy évtizedekkel korábbi szörnyű bányabalesetre, amiben odaveszett az összes bányában dolgoztatott gyerek, a kérdés csak az, hogy a család időben el tud-e még menekülni, mielőtt bekövetkezne a katasztrófa.

A történet alapfelvetése nem rossz, de a megvalósítás, ahogy szinte minden filmben, amihez Cardone a nevét adta, hagy maga után némi kívánnivalót. A film például rettenetesen sötét. Nem jó értelemben, hanem egyszerűen a megvilágítás hiányzik/hibás olyan súlyos szinten, hogy gyakran még lekapcsolt villannyal sem láttam semmit az egész eseménysorból. A másik súlyos hiányosság a horrorisztikus elemek hiánya – a gyerekek ugyanis meglehetősen későn bukkannak fel, a zombismink kimerül fekete szemekben és fehér arcvakolatban, még többet kell várnunk arra, hogy meg is öljenek végre valamit, és mikor ez végre bekövetkezik, a jelenetek végtelenül klisések és kiszámíthatóak. Arról nem is beszélve, hogy kis szörnyeinkkel itt tényleg szimpatizálni lehet, hiszen minden az őket dolgoztató és kínzó felnőttek hibája volt, a bosszújuk valahogy teljesen jogosnak érződik. Legalább színészek terén nem volt okom a panaszra, a karakterek ugyanis eleve szerethetőek, rokonszenvesek, a két lányt pedig Scout Taylor-Compton (Rob Zombie’s Halloween) és Chloe Grace Moretz (Ha/Ver, Engedj be, Éjsötét árnyék) alakította, akiket valahogy érdekes volt ennyire a karrierjük elején látni. De sajnos ettől a néhány pozitív ponttól eltekintve ne legyenek illúzióitok: a Wicked Little Things sajnos nem több egy újabb bejegyzésnél a remek, de elcsépelt és kihasználatlan ötletek hosszas listájáról, minden pozitívum ellenére a megvalósítás egyszerűen túlságosan amatőr és unalomba fulladó ahhoz, hogy élvezni lehessen. A legjobb zombi gyerekek pozícióját nálam továbbra is az Adsz vagy kapsz maskarás kis élőhalottai tartják.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee