Plendill kolléga közbenjárásnak köszönhetően lehetőséget kaptam, hogy végigszenvedjem ezt a csodálatra méltó óriási-mutáns-állatos alkotást, amit állítólag Sergei Kuchkov rendező a Csernobil katasztrófa utánérzéseként tök komolyan gondolt, bár szerintem a megtekintés közben mindenki leginkább a fetrengve visítós kínok-kínját éli át. Nekem például külön felüdülést jelentett , hogy eme ritkaságnak számító csodát (mindenféle alternatív felirat hiányában) eredeti, orosz nyelven kaptam az arcomba, tehát eleve duplájára nőtt a szórakoztatási faktor…
Filmünk teljesen érthetetlenül egy víz alatti fotózással kezdődik, aztán bevágnak mindenféle katonákat, akik mutáns állatok fotóit mutogatják egymásnak meg vegyvédelmi felszerelésbe grasszálnak valami gyárépületben, ahol gondolom az ehhez illő szupertitkos projekt folyik. Nem sokkal később egy üzekedő pár kocsiját attakolja egy mega méretű kígyó, majd az egyik rosszarcú tudós végzi egy beazonosíthatatlan teremtmény csápjai között.
Film felétől aztán nagyjából állandósulnak az óriásira mutálódott állatok támadásai, úgymint vérszomjas patkányok, vízben pancsoló gyíkok, veszedelmes varjak meg ilyesmi. Kedvenc epic jelenetembe egy öttel döcögő teknős támad be egy páncélozott tankot, majd elszaladó hőseinket beérve (!) két méteresre nyújtott nyakával próbálja házon belül harapdálni…
Teknősös kaland után katonáink már épphogy megpihennének, amikor a vonatok tetejéről frusztrált garnélarákok szambáznak alá, majd az állomás különféle szegleteiben feltűnnek kígyók és patkányok is – de hogy az előbbi miért nem zabálja meg az utóbbit, azt csak az alkotók tudhatják.
Filmünk vége fele úgy gondolták a készítők, hogy a sok akcióra meg izgalomra való tekintettel jól beszúrnak egy visszaemlékezésszerű romantikázós részt – van benne szerelem első látásra, lila rózsa, cuki kölyökkutya, hóban fetrengés meg igazából minden, ami kurvára giccses és persze oda nem illő. Fináléban hősünk kötéllel a lábán leugrik egy toronyházról, de csaja megmenti, smárolnak, aztán végszóként megérkezik a hadsereg is és ízig-porig bombázza az egész terepet.
Röviden: akkurvanyját!! Kicsit hosszabban: atombéna színészek, brutális vágások, szuggesztív zene, de mindenekelőtt röhejes képsorok, amin még véletlenül sem látható egyben ember és állat, ha mégis, akkor pedig extra fos odavetítéssel próbálták megoldani a helyzetet. Persze egy-egy képet még így is többször gátlástalanul bevágnak, hogy tetézzék, ami már amúgy is szar. Egyik főszereplőnk mindenhova veszettül gránátokat dobál, de a fasz nem menekül elég gyorsan, ezért mindig rárobban valami, ez elég mókás tud lenni. Vagy a helikopter pilótafülkéjébe becsőrőző holló, amint brutálisan kivégzi a pilótát. Na, de ez a pár baromság vajmi kevés, hogy végig ébren tartson minket ezalatt a másfél órás moslék alatt.
Értékelés: 3/10
eyescream
Be the first to comment on "Monstry a.k.a. Monsters (1993)"