Az első Magyar Fangoria lapjain volt olvasható egy tartalmas fordítás, melyben a következő évtized nagy reménységeit (fiatal titánokat és épp akkor a rivaldafénybe kerülő művészeket) mutatták be. Most jöjjön egy rövid leírás, hová jutottak a nívós társaság tagjai 2012-re, azaz mennyiben változhatott a megítélésük 2003-at követően.

Alexandre Aja (rendező, író, producer)

Az értékelésben az első helyen szerepló francia rendező igen aktív éveket tudhat maga mögött. A Hills Have Eyes sikere után írt egy remek sztorit (P2), majd visszatért a remake gyártáshoz és egy, a nézőket nagyon megosztó filmet készített. A Piranha reinkarnációjával igyekezett feledtetni az előző művét és ez sikerült is, hiszen vérbő állatos horrorja nem mindennapi látvány. Szünet nincs, újabb és újabb filmekbe fog, mint rendező. S habár az eredeti ötleteket mintha mellőzné, mára számos filmjével és gore jeleneteivel széles körben elismerést szerzett magának, s mi sem bizonyítja jobban bebetonozott helyét, mint az, hogy producerként is igen aktív. Egy mostani listában biztosan szintén szerepelne.

Angela Bettis (színésznő, rendező)

A kétezres években még erősebbé vált a kötődése a horror műfajához, ugyanis mindmáig láthatjuk kisebb-nagyobb szerepekben. A minőség és a mennyiség nem szinonimája egymásnak, ezért megválogatja, milyen projektbe fogjon és mindig sok időt fordít arra, hogy szerepe amellett, hogy általában valamilyen deformitástól szenved, élethű is maradjon. Így lehet az, hogy bár sem a Wicked Lake, sem a Scar nem tartogat sok jót, érte érdemes belevágni ezekbe a filmekbe. Eddig a negatív oldala az éremnek, mivel a May után a Sick Girl és a The Woman képkockáin is megcsillogtatta tudását, s e két alkotás messze az átlagon felül teljesített. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy már rendezőként is kipróbálta magát. Sok újat és érdekeset hozott a műfajba alakításaival, ezért ő is a tagja maradna ennek a társaságnak egy mostani összeállításban.

Chris Fisher (rendező, író, producer)

Pályafutását végigkíséri a bűntényekkel foglalkozó történetek sora, és bár az első filmjei gyakran merítettek a horror világából, a későbbiekben a krimi és az akció felé indult el és mindezt sorozatok formájában tette. Természetesen nem forgathat mindenki egész estés filmeket, de úgy tűnik egyelőre jól megvan új közegében. Miután a horrorban nem mutatott fel semmilyen maradandó alkotást a későbbiek során, sőt, nem is nagyon alkotott, így véleményem szerint ő nem férne fel a többiek mellé.

Adam Gierasch és Jace Anderson (írók)

Ütőképes párossá kovácsolódtak össze még a kezdet kezdetén és még mindig remekül megértik egymást. Ennek tudható be, hogy minden filmjüknél közösen vállalkoznak megírni a forgatókönyvet. Más kérdés, hogy a horror szerelmesei szerint általában nem készítenek túl maradandó élményeket. A Toolbox Murders óta sem a Könnyek anyja, sem a Night of the Demons remake nem hozta meg a várva várt áttörést. Lelkesedésük azonban töretlen és elkötelezett hívei a műfajnak. S bár a listán kérdéses a helyük, bízom benne, hogy továbbra is eredeti ötletekkel igyekeznek majd elnyomni a nagy remake-áradatot.

Richard Kelly (rendező)

A Donnie Darko zajos sikere után évekig nem lehetett róla hallani, amikor a szintén bizarr Southland Tales-el jelentkezett és megmutatta, hogy milyen pszichológiai mélységekbe képes utaztatni a nézőt, miközben a science fiction elemeket sem hanyagolja. A Dobozt már kisebb örömmel fogadták világszerte, de filmjeiben nehezen utánozható recept alapján alkot, ráadásul lélektani bombái miatt összességében mindenképp van helye a listán.

Scott Kosar (író)

A Texasi újra és a Gépész írása után csupán a közepesen teljesítő Amityville remake-et hozta tető alá, majd évekig semmit nem lehetett róla hallani a gore berkein belül, pedig írói vénája állítása szerint mélyen összefonódik kedvenc műfajunkkal. Majd jött a tavalyelőtti év, amikor a The Crazies remake-hez felkérték írónak, amit örömmel vállalt el. A sikeres visszatérés után azonban egyelőre egyéb dolgokkal foglalkozik, így az ő helye erősen kérdéses a listában. Tehetsége viszont adott ahhoz, hogy bármikor visszaverekedje magát oda, ahonnan elindult.

Tim Lebbon (könyv író)

Minden évben tevékenykedik, ráadásul nem is akárhogyan, hiszen 2006-ban a Dusk elnyerte a méltán neves brit fantasy egylet egyik díját, majd 2007-ben a 30 Days of Night könyves változatával ismét a csúcsra ért. Írói kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek és lépésről lépésre hódította meg a világ minden szegletét. Újabban az Echo Cityvel járt az olvasók kedvében, a jövőben pedig a Cabin in the Woods írásos verziójával fogja valóra váltani félelmeinket. Ha egy üzlet beindul.. Mondhatni az ő neve az egyik legbiztosabb egy újkori listán.

Lucky McKee (rendező)

Amikor a Fangoban szerepelt, pályafutása még csak éppen elkezdődött. Azonban kétségtelen, hogy későbbi művei is tele vannak bizarr ötletekkel és remek kompozíciókkal, amik nyomán ő is méltán feliratkozhat a többiek mellé. Iskolapéldája annak, hogy ha sikerül erőteljes emberekkel körbevenni magad, ne változtass a siker receptjén. Jack Ketchum íróval és Angela Bettis színésznővel kiegészülve ugyanis sokat tett hozzá a műfaj egészéhez. Rendezései mellett tehát ez az oldala sem elhanyagolható.

Monsters HD (tévécsatorna)

2003 és 2009 között futott, teljesen horror és szörnyes filmekkel foglalkozó csatorna volt az amerikai kábeltévén. Sok klasszikus rémfilmet és szörnyparádét náluk lehetett elsőként HD felbontásban látni. Mindig igyekeztek a nézők kedvében járni, ám idővel kirakták a szűrét a DISH Network csatorna csomagjából. Önmaga viszont képtelen volt a költségeit fedezni, így befejezte a műsorszórást.

Steve Niles (képregény író)

Hogy olyan, mára klasszikussá váló történetek, mint a Wake the Dead és a 30 Days of Night után hová sodorta az élet? Nos, meglehetősen sok képregényt írt és ezeket nagyon kedvezően fogadták mind a kritikusok, mind a rajongók. Mesterien készíti elő a karakterei konfliktusait, hogy ezt rengeteg vérbő és félelmetes jelenettel aggassa tele. A végeredmény pedig az olvasó érdekeit szolgálja. A Hellspawn után készített történetet a 28 nappal később folytatásáról és a vámpírsztoriját is tovább göngyölítette, hogy olyan aztán egyedi műveket is lerakjon az asztalra, mint a Cthulhu Tales vagy a Bad Planet. Nagy hatású íróvá vált, akinek nagyon sok keresnivalója van a listán.

Eli Roth (rendező, producer, színész)

A Kabinláz sikerei után megalkotta a Hostel világát, ami azóta is az első számú ténykedése és bár időnként készít még filmeket, úgy tűnik, sokkal jobban lekötik a produceri és színészi teendői. A filmjeiben igyekezett megragadni olyan, a huszonegyedik századból kivesző műfajokat, mint a grindhouse és a kínzós filmek (a snuff), s ő konkrétan az a személyiség akit vagy szeretnek vagy utálnak, de tény, hogy ezekkel a filmekkel hozzájárult ahhoz, hogy eme stílusok a felszínen maradhassanak. Sok nagyobb filmben látható volt egy-egy rövidke szerepben, amiket szinte neki írtak. Meg nem értett filmes vagy ördögi epizódszereplő? S bár a karrierje a horrorból indult, ez ma inkább a múltat jelenti a számára, mint a jövőt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy verekedős és egy sci-fi film rendezését bízták rá az utóbbi időszakban.

Takashi Shimizu (rendező)

Képes volt felvállalni a saját maga által rendezett Ju-On filmek amerikanizált változatait is és ebből saját bevallása szerint rengeteget profitált. Az újrákkal nem aratott osztatlan sikert, de a későbbi próbálkozásai feledtették ezt, hiszen a Marebito és a Rinne két, igen erős darab, amelyek miatt már nem csupán az ázsiafilm kedvelői kezdték tisztelni, hanem a nyugati féltekén is tekintélyt szerzett. Új alkotása, a Shock Labirynth egyelőre nem hozott sokat a konyhára, de töretlenül álmodja filmre elképzeléseit, s ezek miatt mindenképp van helye a listán.

Mike Elizalde és a Spectral Motion (speciális effektek)

A Hellboy sikere megalapozta a csapat jövőjét és olyan filmekben láthatjuk munkáikat, mint a Fantasztikus Négyes két része, az Altered, a Blood: The Last Vampire, illetve a Hellboy folytatása. Rendkívüli tehetségek dolgoznak náluk, akik tudják, mivel lehet levenni a nézőt a lábáról és akkor sem esnek kétségbe, ha egy normális színészből valami különleges szerzetet kell kreálni. Természetesen az új évtizedben sem állnak le és például a Battle:LA vagy a Don’t Be Afraid of the Dark nem emberi komponenseihez is rengeteg közük van. Szerencsére azonban Hollywood fényei nem vakították el őket és továbbra is szívesen dolgoznak független filmesekkel is. Helyük van a listában.