Sokféle és fajta, művészetekben jártas társalgónő, ismertebb nevén gésa létezik. Kishazánkban bizonyos Gárdonyi Gésa nevezetű az elterjedt, japánoknál meg ott a RoboGeisha, hogy csak a legextrémebb fajtát említsem. Aki naivan azt hinné, hogy az Egy gésa emlékiratai című szívszorítóan szomorkás drámával bármiféle hasonlóságot is fel tud mutatni, azt ki kell, hogy ábrándítsam, ugyanis az extrém japán trendekhez hűen ezek a gésák is bizonyos gépi beültetéseken esnek át, amiket aztán a legagyamentebb harcok közben mutatnak be nekünk!

Nem elhanyagolható nyitójelenetben Japán aktuális miniszterelnök-jelöltje éppen randizik egy gésával, mire az betámadja, de nem is akárhogyan: kettéválik, mire kiugrik belőle két, melltartóra és bugyira vetkezett, péniszorrot viselő ún. tengu, („tradicionális japán szellem, fallikus szimbólummal” – ahogy elhangzik), és a férfi életére tör. Biztonsági emberek kiiktatása után (fenékből kirepülő shurikenek), megjelenik a védelmező szerepben RoboGeisha, és paróka napalm segítségével megmenti a politikust.

Eme szuperül sikerült közjáték után betekintést nyerhetünk, hogy valójában hogy is vált eme pingált arcú hölgyemény ezzé a szupertulajdonságokkal felruházott bio-mechanikus lénnyé. Yoshie (merthogy így hívják főszereplőnket) és a nővére Kikue gésa-kezdemény, mikor a Kageno nevű fémipari cég elrabolja őket, hogy nekik dolgozzanak, mint a merénylőkből álló gésa-hadseregük legújabb felfedezettjei. (Igazából Yoshie kell nekik brutális telefonkönyv-tépő és egyéb képességei miatt, de a nővérét is magukkal viszik.) Egy beavató harci szertartás után – mikor is egymás ellen kell harcolniuk, majdnem életre-halálra – a nővére dacból géppuskát operáltat a mellébe, de Yoshie-t sem kell félteni: hamarosan ő is megjelenik hónaljából kiálló pengével, így már szinte robotikus gésává is vált, akinek feladata a cég számára nem kívánatos elemek kiiktatása lesz.

Dolgozik serényen, mire egy bevetés során megtudja, hogy cége valójában el akarja pusztítani Japánt, de már sajnos késő: csapdába csalták, amibe majdnem belehal, pontosabban félig túléli, mégpedig felsőtestileg. Egy szülői-nagyszülői közösség menti meg – korábban a cég parancsa ellenére életben hagyta őket -, akik mechanikus lábakat forrasztanak neki, hogy segítsen megkeresni elveszett lányaikat, unokáikat (pólójukon egyébként az ő arcképeiket lehet látni, hehe!) vagyis a többi harci gésát. Közben a vállalat ügyesen főhadiszállásukra csalja és lemészárolja az előbb említett szülő-csapat javát, majd a kastélyuk hirtelen egy kezes-lábas óriás-robottá (!) alakul, és megindul a Fuji-hegy felé, hogy beledobja a Japán elpusztítására szánt bombát. Ha még ez nem lenne elég beteg, Yoshie hernyótalpas harci eszközzé alakult alsótestével (!!) felhőkarcolók oldalán furikázik, majd a kastély-robot belsejébe érve meg kell küzdenie nővérével, akinek szó szerint átprogramozták az agyát. Ja, és az is elég morbid scene, ahogy a megmaradt (nagy)szülők és unokák egymást mészárolják. Extra-csöpögős happi end, Japán pedig nem pusztul el…

Eddigi j-thrash filmekhez képest egyértelműen ez a leggyengébb darab. Maga a történetmesélés, az események láncolata szórakoztató – szokásos elmebeteg harci jelenetekkel spékelve -, képi világával és a színészekkel sem lehet bajunk, a speciális effektusok viszont bőven hagynak maguk után kívánnivalót. Harci jelenetek közben zajló vérfröcskölések elég bénán sikerültek; mondjuk az a rész is igen satnya, amikor a kastély-robot Godzillaként üvöltve meg hadonászva a közeli épületeket rongálja, azok meg kockásan véreznek ettől. Vagy amikor a gésa tank-alsótestével az autópályán száguldozik… Azért némileg kárpótolnak bennünket olyan agymenések, mint a tenguk forró anyatej-sortüze, párbaj a fenékből aktivizálódó kardokkal, garnélák szemgolyóba kerülése vagy amikor a kerekes székes nagypapa térdéből előtűnő fegyverrel kezdi irtani a harci gésákat, wehehe! Beteg, beteg, de sajnos nem az igazi, amolyan egyszer nézhetős.

Értékelés: 7/10

eyescream