Az eddig csak speciális effektekért felelős D. Kerry Prior (A mélység titka, Az elnök különgépe) második rendezésében – az első amúgy nemrég szerepelt itt nálunk, Zombie Roadkill címmel – egy háborúban meghalt katona tér vissza vérszívó zombiként, hogy amolyan laza horror-vígjátékos poénokkal üsse el az időnket. Felemás sikerrel.

A műfajban jártasabb olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy hasonló ötletet már láthattunk a közelmúltban, méghozzá a Master of Horrors antológia Homecoming (Hazatérés) c. részében, bár ott egészen másra megy ki a játék, mint a mostani filmnél, viszont azért itt is kapunk egy, amolyan America The Brutal felkiáltással ellátott, militáns mindfuck csavart…

Egy háborúban elesett amerikai katona (Bart) temetését követően egyszer csak életre kel, és legjobb barátja ajtaján kopogtat. Joey először nem tudja hova tenni az egész szitut, majd közös erővel – meg némi internetes böngészéssel – rájönnek, hogy ő tulajdonképpen egy vámpír-zombi féle keverék, vagyis egy visszatérő, aki vérre szomjazik, és nem bírja a napfényt, ergó csak napnyugta után aktív. A vöröslő folyadék beszerzése Bart számára először kisebb akadályokba ütközik (kórházbeli rablás), majd amikor egy rosszarcú mexikói ki akarja őket rabolni, leütik, ily módon kapóra jön az eszméletlen állapotban lévő szemétláda, és megcsapolja.

Egy éjjel-nappali üzletben megakadályozott rablás után „öntörvénykező mesterlövészek” címkével felkapja őket a média, s nagyjából ekkor születik meg tervük (kellemeset a hasznossal felkiáltással), miszerint bűnözőket fognak kicsinálni, általuk Bart vérhez jut, holttesteket pedig titokban a folyóba dobják. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy egyik akciójuk során Joey-t megölik, s nincs más megoldás, minthogy barátja őt is vámpírrá változtassa. Közben egy közeli barátnőjük le akarja adni a drótot a zsaruknak, mire Joey kinyírja őt, de ez csak a kezdet! Már javába készülnek Los Angeles-be, ahol féktelen gyilkolás – vérivás – csajok triumvirátusa várja majd őket a lebukás legkisebb veszélye nélkül, amikor Bart „véletlenül” vámpírrá változtatja felbukkanó barátnőjét. Némi moralizálás után aztán levágja a fejét (mert elvileg csak így lehet végezni velük), de a holttest folyóba dobásakor leleplezi őt a rendőrség. Cellájából aztán újra a hullaházba kerül, onnét pedig természetesen megszökik. Haza érkezvén egy csomag fogadja, benne Joey levágott fejével. Némi vérszívás meg egy újabb adag morfondírozás, majd egy sikertelen rendőri közbeavatkozás után Bart összegez, és úgy dönt, megvárja a napfelkeltét…

Műfaji meghatározás szerint horror-vígjáték, bár megtalálható még benne egy kurta moralizálásra okot adó szerelmi szál is, no meg agy adag drámaiság. A horror része nem igazán az a félelmet keltő fajta, inkább olyan Kéz-őrület szintű atmoszféra-teremtésben jeleskedő elem, amire aztán rá lehet építeni a bizarr poénok tömkelegét. Vannak egészen jól sikerült, frappáns, illetve humoros dolgok – gégemikrofont helyettesítő vibrátoros fej valami iszonyú elmebeteg például, hogy mást ne mondjak. Ennek ellenére kissé erőtlennek, illetve vérszegénynek érzem – főleg hogy majdnem két óráig tart -, mivel ebből az érdekes alapötletből szerintem egy csomó mindent ki lehetett volna még hozni. Nyilván ezt a szerény költségvetés is meggátolta, de azért még így is mindenképpen kimagaslik a mezőnyből.

Értékelés: 7/10

eyescream