A napokban kerítettem sort arra, hogy megnézzem a ’70-es évek végének egyik kultusz horrorját, a Phantasmot, ami nálunk anno Agyrém címen került forgalmazásra. Röviden annyit kell tudni, hogy egy viszonylag kis költségvetésű alkotásról van szó, amit többek között minden idők egyik legfélelmetesebb filmjeként emlegetnek, és az egyik legjobb főcímzenével rendelkezik, amit valaha hallottam.

A történet lényege annyi, hogy van egy testvérpárunk, a 24 éves Jody, és öccse a 13 éves Mike (az ifjú Micheal Baldwin alakításában). A szüleik meghaltak, így az idősebbik testvér neveli a fiatalabbikat, azonban Mike retteg attól, hogy Jody egyszer csak fogja magát, és lelép, hogy belekezdjen régóta dédelgetett álmába, egy zenész karrierbe. Emiatt mindenhová követi bátyját, szinte megszállott módon szemmel tartja, így megy titokban utána az egyik legjobb barátja, Tommy temetésére is, aki lefeküdt egy szőke prostival a temetőben (nekrofil!), és az aktus végén a csaj megkéselte. Jody rejtélyes hangokat hall a ravatalozóban, Mike pedig észrevesz néhány csuklyás, fura kis valamit a sírok között. Majd a temetés végén annak is tanúja lesz, ahogy a temetőőr (a filmben csak Tall Manként, Magas Emberként emlegetik) egymaga felkapja Tommy koporsóját, benne a testtel, és visszaviszi a hullaházba. Természetesen elkezd kutatni a pasas után, mire előbb ő, majd Jody, és annak legjobb barátja, a fagylaltárus Reggie is rájön, hogy a Tall Man egy több száz éves szörny, aki egy másik dimenzióból jött át, foglalkozására nézve pedig rabszolga-kereskedő, és az itteni holttestekből gyártott zombi törpéket küldi át a saját világába. Hőseink elhatározzák, hogy megállítják.

A Phantasm alapötlete remek: a 13 éves fiú, aki amúgy is problémákkal küzd, szemtanúja lesz annak, hogy egy másik dimenzióból származó rabszolga-kereskedő jár-kel a világban holttesteket gyűjtve, azonban senki sem hisz neki egész addig, amíg már késő nem lesz, hogy megállítsák. Azonban mégis, egy kis költségvetésű horrorhoz képest is annyi hibát fedeztem fel benne, hogy első pillantásra még azon is csodálkoztam, miért tartják ezt kultuszfilmnek? Vegyük a történetet: mint említettem, korrekt, jól összerakott, de a cselekmény hol ezerrel rohan, hol szinte teljesen megáll, ráadásul nincs híján logikátlanságoknak, átgondolatlanságoknak, amelyek rontanak az összképen. Ilyen az elején a jósnő karaktere, akiről nyilvánvaló, hogy mágikus erőkkel rendelkezik, mégse bukkan fel többször, még azután sem, hogy a Tall Man elkapja az unokáját. Vagy Reggie megmenekülése, miután a törpék megtámadják a fagylaltos kocsiját: csak egyszerűen megjelenik, amikor Jody és Mike a hullaházban vannak, és beszámol arról is, hogy időközben megmentette a két nőt is, akik Mikera vigyáztak, és akiket elkaptak a törpék. Vagy a legnagyobb fájópont: Mike karaktere. Érthető, hogy fontos neki a bátyja, de szinte bántotta a szememet, az, ahogy a forgatókönyvírók a karakterét felépítették: mindegy hogy mit csinál, mindig az a helyes dolog, sosem kerül olyan slamasztikába, amiből ne tudna kimászni, ráadásul, ha ötvenedére azt mondják neki, hogy maradj otthon és zárkózz be, akkor is tuti, hogy követi a bátyját, aki ezért sosem hordja le igazán.

A forgatókönyvíró mellett a vágó érdemelt volna meg egy nagy sallert, ugyanis sikerült olyan vágásokat és montázsokat alkotnia a filmben, hogy néha rövid időre teljesen követhetetlenné válik az egész cselekmény. Kérdem én: hol reális az, hogy egy párbeszéd során váratlanul kétszer is változik a helyszín? Egy srác, aki a Youtube-ra pakolt fel egy videó bemutató sorozatot Rossz kultuszfilmek, vagy valami hasonló címmel, kritizálta a Hellraisert amiatt, hogy a vágás és a sztori összhangja valami olyan szörnyű volt, hogy az ember úgy érezte semmi sem történik az egész filmben. Bár én ezzel a Hellraiser esetében nem értek egyet, a Phantasmra teljesen igaz. A speciális effektek is régi horrorhoz méltóan röhejesek, a kedvencem a plüssbogár, amivé a Tall Man ujja átváltozik, és a kis gömbök. Van egy jelenet, ahol Mikeot lefogja a Tall Man egyik segédje, és felé repül az egyik kis golyó, hogy keresztülfúrja a fejét. Mike erre akkorát harap a fickó kezébe, hogy abból vér spriccel, a fickó pedig úgy mozdítja a fejét, hogy abba belecsapódik a kis golyó. Erre a golyó elkezd fúrni, amiből annyit lehet látni, hogy rátapad a fickó arcára, és a hátulján elkezdi fosni a paradicsomlét. Úgy röhögtem rajta, hogy kétszer is visszatekertem erre a jelenetre. A színészi játék úgy ahogy rendben van, én legalábbis semmi kivetnivalót nem találtam benne. A Tall Man karaktere pedig, a kis repülő robotgömbökkel, a zombi törpék seregével, a különböző gyilkosokkal, akik segítik őt friss hullákhoz jutni, egyszerűen remek. Utólag jutott eszembe, hogy Darren Shan vámpíros könyveiben is szerepel egy Mr. Tiny nevű karakter, aki szintén a halottakból készített csuklyás kis törpéket… nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az írónak kedvence a Phantasm sorozat. A hangulat és a zene pedig fenomenális. Remek kis ijesztgetős, paráztatós horror, csak kár, hogy olyan sok hiba van mind a forgatókönyvben, mind a teljes felépítésében, amelyek túlságosan is szembeötlőek.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee

U.I.: Mi van ebben a filmben a nekrofíliával? A készítők voltak ilyen beállítottságúak? A film elején Tommy egy szőke kurvát pakol a temetőben, mire az megkéseli, majd Jody is a temetőbe megy egy ribanccal, ahol felfekteti egy sírra, és ott… inkább nem folytatom. Ez valami extra mondanivaló lett volna? A hosszú élet titka, hogy ne fektess meg kurvákat a temetőben?