Szétmálló arccal ül az étteremben. Lehulló hegei a kajában landolnak. Sajnálattal vegyes rémület veszi körül, de a kínjai elfeledtetik vele, hogy törődjön az ilyesmivel. Amikor összerogynak a lábai a fájdalomtól, és egy bérgyilkos vezeti ki a helyről, még megváltásnak is érzi a rá váró halált. A továbbiakban olyan történet bontakozik ki, amiből talán mi is megérthetjük ezt az érzést.

Hol máshol kezdenénk a szellemekkel packázni, mint egy rejtélyes házban, ahol brutális halálesetek történtek? Florescu professzor asszony (Sophie Ward) állandó kutatótársával és rengeteg speckó műszerrel felszerelkezve megérkeznek a kísértetgyanús helyre, és tartós vizsgálódásra rendezkednek be. Az egyik új tanítvány nagyon megtetszik neki, de hogy ne tűnjön direkt letámadásnak, randi helyett parajelenségre vadászni hívja el a fiút (Jonas Armstrong).

Sajnos ez nem bizonyul jó ötletnek, mert ugyan sikerül magára rántania a kissrácot, cserébe viszont hamis jelenésekkel és elég hatásvadász trükkökkel teszi próbára a két kutató türelmét. A végén mégis felfedi magát a ház legbelsőbb valója, mint a holtak útkereszteződése, és ahogy az első jelenetben tapasztalhattuk, nem jár ezzel mindenki olyan jól…

Tény, hogy nem említhető egy lapon a mára kultikussá vált Clive Barker feldolgozásokkal, de a középmezőnyben bőven helye van. Annyira nem vagyok oda a hasonló témájú filmekért, sőt tetézi a hátrányt, hogy előre kiszámítható eseményekben sem szenved hiányt, a hangulata miatt mégis tetszett  és akár újra megnézném máskor is.

értékelés: 7/10

DeerWoman