Wesley Snipes helyett ezúttal a raplegenda Sticky Fingaz, az Onyx oszlopos tagja, öltötte magára Penge szerelését, és örömmel mondhatom, sikerrel teljesítete a reá szabott feladatot. Penge hűvös és profi, akárcsak a mozifilmekben; semmi fölös fecsegés, parádézás, csak a lényeg de az kőkeményen. Külön örömömre szolgál, hogy a moziváltozatokból meghagyták Penge ’68-as Dodge Charger-jét, na az ám verda!

A sztori nemsokkal a Penge: Szentháromság után játszódik. A vírus ugyan nem ölt meg minden vámpírt, ahogyan tervbe volt véve, viszont jócskán megtizedelte őket, most tizenkét család, úgymond ‘ház‘ meg néhány kisebb kívülálló csoport igyekszik fennmaradni, visszatérve a századok óta jól bevált rejtőzködő életmódjukhoz. Természetesen a házak között ahogyan az lenni szokott az egyezségektől a viszályokig minden jelen van, és ahogyan mindig, most is van egy, akinek a feje gondolt egy nagyot és többet akart, uralmat, hatalmat, meg mindent ami ezekkel jár…

Az elhamvadt vámpírok hamuja mint újfajta drog terjed az utcán az emberek között; aki ebből szippant, ideig-óráig a vámpírok erejét, hatalmát élvezheti, ezért nem meglepő, ha külön erre az üzletágra szakosodott csoportok is felbukkannak, akik ha nem találnak, akkor csinálnak vámpírhamut, amit Penge azzal nyugtáz, hogy még így is bőven sok írtásra váró vámpír marad, mindig el kél a segítő kéz. Apropó segítő; Minekutána Whistler végleg meghalt a Szentháromságban, Penge új segítőt toborzott maga mellé a kompjúterzseni és kütyügyáros Shen személyében.

A történet elején Krista, a frontról frissen hazatért katonacsaj szomorúan szembesül azzal, hogy az öccse Zack valami nagy kakiba keveredett, mivel egy lyukkal a homlokán találják meg a folyóparton. Nyomozni kezd, és valami olyanba botlik, amire nem is gondolt volna: bizony, vámpírokba. Mire felfogná amit lát, előkerül Penge és széjjelcsap köztük. Később egy apró feladattal bízza meg a lányt, aminek az lesz a vége, hogy a csaj is vámpírrá válik, de mivel mindenképp meg akarja találni az öccse gyilkosát, így Penge szérumával felszerelve beépül a Chton házba. Hamar ki is derül, hogy ezeknek a csúnya vérszívók valamit nagyon szervezkednek; egy saját szérumot igyekszenek kikísérletezni ami immunissá teszi őket az ezüst, a fokhagyma és a napfény ellen, a kísérleti alanyok pedig nem mások, mint a többi ‘házak‘ tagjai, aminek az illető családok nem kifejezetten örülnek. Idővel az is kiderül, hogy ez mind csak a jéghegy csúcsa, hisz’ a Chton ház feje, Marcus ennél nagyobb szabású tervet eszelt ki: a vámpírtanács és úgy általában a tisztavérű vámpírok teljes kiírtására készül, mindezt természetesen a hatalom megszerzéséért. Csak a fénybenjáró ne köpne folyton a levesükbe…

A fő történetszál mellett felbukkan Penge gyerekkori ‘bandája‘ akiket az utcán kóborolva változtatott át még mielőtt Whistler a szárnyai alá vette volna. Ezek a srácok viszont nem örömmel emlékeznek a régmúlt dolgokra, hiszen a tény, hogy Penge harapta őket a vápírlétbe, már bőven elég arra, hogy az összes vámpírház kitaszítottként, nemkívánatos személyekként kezelje őket. Márpedig kitaszottnak lenni szar, éppen ezért, mikor neszét veszik, hogy Penge visszatért Detroitba, kapva kapnak az alkalmon, hogy törlesszék neki a régi tartozásukat…

Ezen a kitérőn kívül egyetlen epizód van, ahol a fő történetszál némileg leül, a tizedik “Vadászok” című, ahol Shen ígéretet tesz egy lánynak, hogy megtalálják a testvérét, akit egy magányosan vadászó, ciklikusan felbukkanó pszichopata vámpír-sorozatgyilkos rabolt el. Igen, tudom, hogy minden vámpír sorozatgyilkos, (háhá! hazudtam, mert van olyan ház, ahol a tagok megesküdtek, hogy kizárólag klónozott vért isznak! 😉 ) de ez a manus inkább olyan perverz kínzós-erőszakolós gyilkos fajta, semmint olyan szomjazós-vérkiszívós… Nekem különösen tetszett ez a rész, mert a vadász faszi egy undormány, fogakkal teleaggatott bőrmaszkban rohangál és folyton valami elszállt vallásos hablatyot nyomat, mintha ő lenne az egyetlen ‘kiválasztott‘… ha tudná, hogy Penge tucatjával írtja az ilyen ‘kiválasztottakat‘! 😀

Természetesen a történet ennél azért jóval szövevényesebb, de nem akarok túl sok dolgot lelőni, hátha akad, akinek felkeltettem az érdeklődését a sorozat iránt. 🙂 Egyébként az évad egy elég pofátlan kliffhendzserrel ér véget, ami elég szívás (vagy pont ezért kurvajó) mert azóta se folytatták a sorozatot. Mindent összevetve nekem bejött nagyon, inkább emlékeztetett egy mozgó/hangos képregényre, mint tévésorozatra. Az effektek korrektek voltak és Sticky is hamar belerázódott Penge szerepébe, így bár előferdült a sorozatban néhány baki (de hol nem?), összességében korrekt volt, simán odatenném a polcra a Penge-gyűjteményembe, ha lenne…

8/10

phobic23