Teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az utóbbi időben vámpír-túladagolást kaptam. Szinte minden film, amit mostanában megnéztem, Drakula vérszívó rokonjai körül forgott, és bár ezek elég vegyes színvonalúak voltak, legalább annyiban segítettek, hogy adtak néhány stabil standerdet, amelyek segítségével végre igazságot tehettem a számomra már-már kínosan középszerű Subspecies sorozattal is.

Az előző rész végén Radu ismét elhalálozott, ezúttal egy mágikus tőr, és Michele kezei által, de a lány, és húga, Becky, miután rájöttek, hogy Michele nem mehet ki a napra, és a kriptában kell várnia, megfeledkeztek Radu anyjáról, aki ugye nem vámpír, és az első adandó alkalommal el is kapta a szerencsétlent a kriptában. Anyuci ráadául olyan gondoskodó, hogy pár perc fekete mágiával szörnyszülött pici fiát is feltámasztja, így csodák csodája, Radu alig öt perccel a kezdés után máris újra él (ezek a gyors feltámadások gyakorlatilag védjegyei a sorozatnak). Azonban nem akar végezni Michellel, ugyanis (készüljetek fel), beleszeretett a lányba. Azta… Twilight 0.5 barátaim, így néz ki egy igazi vámpírrománc, nem csodálom, hogy Stephanie Myernek és társainak némileg finomítaniuk kellett az összképen:

Eközben Becky kanosszát jár a román rendőröknél, akik továbbra sem hisznek az élőhalottakban, míg végül a belehabarodott követségi fickóval, és egy haladó alkoholista kinézetű nyomozóval elutaznak a Vladislav kastélyhoz közeli faluba. Radu, és Michele az este során megöl néhány embert, Michele teljes vámpírra válását felgyorsítandó, mire Becky úgy dönt, nem várnak tovább, és egy rövidéletű kommandóssal (komolyan, a megjelenése és az elhalálozása közötti idő pár perc lehetett összesen) kiegészülve másnap megpróbálnak betörni a kastélyba, hogy megmentsék Michelet, és végezzenek Raduval.

Ha van olyan dolog, amiért kijár az elismerés a készítőknek, hogy gyakorlatilag minimális romlással megőrizték az előző rész színvonalát. A történet továbbra is átlagos, ahogy a színészek is, az effektekkel pedig a korhoz mérten továbbra is jól bántak. A gondom csak az, hogy a) a néző továbbra is túl sokat lát. Az atmoszféra stimmel egy jó vámpírfilmhez, de könyörgök, a készítők nem akartak betenni egy-két olyan jelenetet, amikor a nagyérdemű is bizonytalan abban, hogy mi történik, amikor egy kicsit meg lehetett volna ijedni? Túlságosan kiszámítható minden, és ha csak egy picit ingerdúsabbá tették volna az összes Subspecies filmet, máris bátran meg tudnék adni nekik plusz 1-2 ponttal többet, de így egyszerűen nem értem, mégis miért hoztak ilyen döntéseket? És b) Radu és az anyja simán beleillenének egy rossz horror-paródiába, gyakorilatilag egymást teszik olyan szinten nevetségessé, amilyenre én példát még horrorfilmben nem láttam. Összefoglalva: minden egyben lenne egy átlagos horrorhoz, de attól, hogy egy filmben szörnysminkes vámpírok vannak, még nem jelenti azt, hogy az íróknak és a rendezőnek nem kell magukat megerőltetniük.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee