Fiatal pár utazik a sivatagon keresztül, egyszercsak megjelenik a visszapillantóban egy rendőrautó és nem sokkal később már annak hátsó ülésen találják magukat, a zsernyák meg össze-vissza hadobál mindenfélét, szóval halvány lila gőzük nincs, hogy ezt most miért meg hova, hisz’ még ha közlékeny is lenne a heka, valami akkor sincs rendben vele. Ahogy beérnek a következő kisvárosba, a beszédes nevű Desperation-be, egyre inkább elhatalmasodik rajtuk a kétségbeesés… ~Tak!~

Már az útmenti táblákra felaggatot különböző állattetemek is elég rémisztőek, a városba érve meg aztán minden reményüket elveszítik, ahogy holttestek, keselyűk és kóborkutyák százai képezik a fogadóbizottságot. Az eszelős zsaru, Collie Entragian (Ron Perlman) az őrszobára kíséri Petert (Henry Thomas) és Maryt (Annabeth Gish), ahol már egy öregember (Charles Durning) és egy három tagúra csökkent Carver család várja a rácsok mögött, hogy kiderüljön, mit akar tőlük Collie. Nem sokkal később egy kiöregedett író (Tom Skerritt) is ‘társul’ hozzájuk, majd annak segédje Steve (Steven Weber) és egy fiatal stoppos lány, Cynthia (Kelly Overton) is a városba érkeznek Steve főnökét keresvén. Collie láthatóan egyre rosszabb állapotban van, így magával viszi Carver anyukát a közeli bányához, akinek fia, David közben kieszeli, hogy juthatnak ki a cellából…

Helyi legendák szerint, a múltban a helyi kínai kisebbség a közeli bányában valami természetfelettire bukkant, a bánya akkor beomlott, de néhány hónappal ezelőtt újra megnyitották, azóta kígyók, pókok, vadkutyák és egyéb fenevadak lepték el a környéket és mindent beborítanak a lakosok hullái… Desperation szellemvárossá vált, de ott, a föld mélyében azóta is valami gonosz erő munkálkodik. David fejébe veszi, hogy megmenti az édesanyját, és mivel ‘isteni látomások’ vezetik, a felnőtteknek nincs más válaztásuk, minthogy kövessék őt…

Már jó negyed órája ment a film, mire rájöttem, hogy én ezt már láttam, de ezek szerint nem akkor sem fogott meg túlságosan, ahogy most sem. Jó kezdés után otrombán félre siklik az egész, az ember a felétől csont nélkül megjósolja a végét és onnantól már csak untat. Vagy mondhatom úgy is, hogy Ron Perlman az egyetlen tényező, ami / aki feldobja ezt a filmet (az ő játéka viszont ‘eszelősen’ jó 🙂 ) nélküle viszont elkezdeni se lenne értelme a megtekintését. A szentfazék gyerek folyamatos vérnyogása meg egy idő után olyan szinten idegesítő, hogy arra nem tudok szavakat, annyira erőltetetten nyomják az istenes témát az arcunkba, hogy rámegy az egész film, mellesleg a sztori se egy nagy durranás, pedig King adaptálta filme a saját történetét. Kábé a feléig jó, ott kellett volna abbahagyni.

A golyó-hoz hasonlóan ezt a filmet is Mick Garris rendezte, bár az előbbi valamivel jobban sikerült.

5/10

phobic23