Hollywood már a kezdetek óta szeret irodalmi alapanyagból dolgozni, mert így csak annyi dolguk van a filmeseknek, hogy a már bejáratott, sikeres sztorikat adaptálják az ezüst vászonra. Viszont mindig akad egy-egy író, aki megelégeli, hogy a mozgóképes bandák mit művelnek a munkáival és a sarkára áll, hogy na, majd ő most jól megmutatja nekik, hogy kell ezt csinálni. A nézőben fel is merül, hogy micsoda remek alkalom az ilyen, hiszen ki más tudná jobban megmutatni nekünk az egyes történeteket a maguk legteljesebb mértékében, ha nem az, aki kitalálta őket? De sajnos a gyakorlatban a kiváló írók nem bizonyulnak kiváló filmrendezőknek. 1986-ban ez beigazolódott Stephen Kingről is, akinek máig egyetlen rendezése a Maximális túlhajtás, ami azonban nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket…

Észak-Kaliforniában, egy poros kisváros kamionos megállójában járunk, ahol a seggfej főnök csupa feltételesen szabadlábon lévő fickót dolgoztat, már-már rabszolgasorban. Ez a nap is éppen olyan átlagosnak tűnik, mint a többi, míg meg nem hibásodik a rádió. Aztán magától beindul az elektromos kés és megvágja a felszolgálónőt, a játékautomaták egyike pedig halálra sokkol egy szerencsétlent. A furcsa események viszont csak most kezdődnek, merthogy hamarosan a parkolóban álló acélbehemótok önálló életre kelnek és úgy tűnik, a legkevésbé sem kedvelik az embereket, akik beszorulnak a benzinkút ebédlőjébe. Hamarosan kiderül, hogy egy üstökös megjelenése okozta ezt a felfordulást, így a túlélőknek csak meg kell várniuk, amíg az aszteroida továbbáll. Vagy amíg a gépeknek kifogy az üzemanyaguk. De vajon tényleg minden ilyen egyszerű lenne? És vajon mikor fogy el az életre kelt teherautók türelme; melyik lesz az a pillanat, mikor megunják a várakozást és több száz lóerős motorjaikat maximális fokozatra pörgetve nekirontanak a benzinkútnak?

A legegyszerűbben technofóbiának nevezhető ősi jelenséggel van itt dolga a nézőnek. Ahogy az ötvenes évek sci-fijeiben vagy a Terminátorban, itt is az a legfőbb kérdés, hogy mi történne akkor, ha a minket kiszolgáló gépek egy napon ellenünk fordulnának? Volna-e esélye az emberiségnek a túlélésre a fájdalmat nem érző, soha el nem fáradó, bivalyerős fémbestiák ellen? Ha engem kérdeztek, én King munkásságának töredékes ismerete alapján is azt válaszolnám, hogy nem, de pillanatnyilag ez nem az író Stephen King, hanem a rendező Stephen King, aki egész máshogy gondolkodik. Nézzük meg egy kicsit az alapfeltevést: egy csomó kamion rettegésben tart egy maréknyi embert. Ez már tök jó ötlet, hiszen én speciel kisfiú korom óta rajongok az amerikai teherautókért, így rögtön tetszik, hogy ők most a gonoszok. Mindezt spékeljük meg a legendás AC/DC zenéjével, lövöldözéssel, jó csajjal, jó pasival, pár véres eseménnyel és már meg is kapjuk az eszményi akció/sci-fi/horrort. A főszereplők közül gondolom mindenki ismeri Emilio Estevezt, aki az abszolút jófiú, a múltbeli hibáin rágódó srác, aki önzetlen, kiáll másokért, stb., szóval el tudjátok képzelni, milyen. Mellette ismerős lehet a főnök arca, ő pedig Pat Hingle, akit az átlagos néző leginkább a Batman-filmekből ismerhet, ahol mind a négyben (nem a Nolan-félékre, hanem a korábbiakra gondolok) Gordon főfelügyelő életre keltője volt. A zenére és az effektekre nem lehet panasz, mindössze pár dolog van, ami nekem nagyon sokat ront az egészen. Az első, a „Mule”-nak nevezett katonai dzsipszerű izé, ami egyszerűen szörnyen ostobán néz ki; a második az, hogy a személygépkocsik miért nem kezdenek ugyanúgy élni, mint mondjuk az italautomata vagy az úthenger? Néhányszor elég furcsa módon történnek olyan véletlenek, amik pont kapóra jönnek (pl. a kissrác nappal nem tud bemászni a csatornába a rács miatt, de éjjel lazán képes rá), a „jaj én bűnöztem régen és már annyiszor megbántam”-klisé pedig annyira fölösleges. Ha viszont ezeket leszámítjuk, akkor egy egészen szórakoztató másfél órában lehet részünk, ahol az ördögi arccal felszerelt fekete csőrös kamion és csapata hozza rá a frászt a haláltól rettegő szereplőkre, miközben a néző legtöbbször csak röhög rajtuk. Külön poén, hogy az író-rendező az elején személyesen is felbukkan, ő a férfi, akit a bankautomata seggfejnek titulál:D Nos, ha megnézitek a Maximum Overdrive-ot, eldönthetitek, vajon a gépnek van-e igaza és Király István bácsi tényleg egy seggfej; vagy netalántán korának egy meg nem értett filmes zsenije. A döntést rátok bízom, a pontszám csak azért ekkora, mert engem elszórakoztatott. (Tájékoztatásképpen még annyit, hogy filmünk anno a mozipénztáraknál elég rosszul teljesített, még a készítési költségét sem tudta visszahozni, a kritikusok pedig utálták.)

értékelés: 7/10

tvshaman