Stephen King híres arról, hogy ha kell, akkor jelképes egy dollárért adja el művei megfilmesítési jogait, ezért létezik annyi kontár munka és első filmes rendező a King-filmek sorában! Pavia-nak ez eddigi egyetlen munkája, hogy a kiugrás nem sikerült az valószínű csak a tévéfilmes jellegének tudható be, hiszen önmagában egy tisztességes iparos munka ami az alapanyaghoz is hű maradt.

Richard Dees a Bepillantás magazin arrogáns újságírója. Ha valahol felbukkan egy sátánista dada vagy egy gyilkos pingvin kolónia Ő egyből ott terem, orra különösen érzékeny a vér szagára. Nincs családja sem barátai, csak munkájának él. Nem érez részvétet, nem érdekli semmi, csak az olvasói mutatók és a minél morbidabb történetek. Most viszont lehet emberére talált. Vidéki, magántulajdonú repülőtereken egy magát vámpírnak képzelő ipse rendez vérfürdőket, éj fekete Skymaster kisrepülője pedig mindig észrevétlenül hagyja el a tetthelyet. Mivel Dees amatőr pilóta – kinek saját repülőgépe van -, ezért könnyedén utána tud eredni a gyilkosnak, de a végeredmény még Őt is meglepi, hiszen a Dwight Renfield nevet használó elmebeteg (Renfield mint Dracula csicskása, és Dwight pedig a színész neve, aki az 1931-es Lugosi Béla féle Drakulában keltette életre a karaktert) valóban egy vámpír!

Igazából egy onemanshownak lehetünk tanúi, hiszen a Deest életre keltő Miguel Ferrer az, ki elviszi a hátán a mozit. A flashbackeket leszámítva mindent az Ő szemén keresztül látunk és Ferrer tökéletes erre a szerepre. Ha nem játszik, akkor is Ő maga a megtestesült mindenkin átgázoló és mindent lenéző, fennhéjázó hírhajhász archetípus.
Dees karaktere először a Holtsáv című regényében tűnik fel, ő az erőszakos újságíró, aki Johnny Smithből egy fajta cirkuszi majmot akar csinálni. Az író ezt a karaktert kiemelve gondolta tovább és született meg a pár oldalas Az éjszakai denevér novella.

A mozi nem spórol a vérrel, hullák sokassága festi élettelivé a kopár díszleteket – de az alkotók mentségére megjegyzem, nekem olvasás közben még ennyire sem volt zsúfolt a háttér, egy sokkal sterilebb, bútorozatlanabb képet láttam. A történetet nem alakították át túlságosa, csak plusz egy karaktert illesztettek hozzá, aki viszont bizonyosságot ad arról, hogy egy-egy gonosz vagy csúszómászó elpusztulhat, mindig lesz helyette másik. A szemfüles nézők rengeteg King utalást találhatnak az egyik jelenetben, ahol az újságok főcímeiben a Kukorica gyermekei, a Sorvadj el! és megannyi történetre lehet ráismerni. Aki felsorolja az összeset, kap egy túrós buktát. Mindent összevetve nem hibátlan, de kellemes lehet egy hétköznap estén elővenni, már amennyiben egy véreset hugyozó vámpír látványára vágyunk!

Értékelés: 6/10

Miskei