Hollywoodban minden lehetséges. Annak idején folytatták a Darkmant, amiben a főgonosz felrobban egy helikopterben, ám volt elég pénz ehy következő filmre, és így mégsem halt meg. Ki tudja, hányadik James Bond-mozi készül jelenleg is, a Star Treknek meg már a tizenkettedik epizódját forgatják. Ez a Darkman-effektusnak is nevezhető esemény megtörtént az Alien-szériával is, ám most az egyszer azt mondom, de jó, hogy megtörtént. Mert a nem olyan jól sikerült harmadik Halál-mozi után kellett valami nagyszerű lezárás és végül egy csomó tehetséges filmest összeültettek, akik a nekem legkedvesebb részt készítették el a kvadrológiából.

200 évvel a Fury-161-esen történtek után Ripley-t (Sigourney Weaver) klónozni próbálják, ám a kísérletek folyton kudarcba fulladnak. Végül sikerül egy életképes példányt kitenyészteni, a 8-ast, akinek mellkasából kioperálják a növekvő királynőt. A szörnyeteg pedig hamarosan óriásira nő és tojásokat is rak, innentől pedig már semmi nem akadályozza meg, hogy elszabaduljon a pokol. Csakhogy a helyszínül szolgáló katonai űrjármű fedélzetén jelen van a Betty nevű csempészhajó tökös legénysége, akik bármilyen földönkívüli seggberúgására készen állnak! A gazemberek kénytelenek szövetkezni Ripley-vel és egy őrült orvossal, hogy kijussanak a halálhajóról, ám egyikük meglepő titkot rejteget, a 8-as klón pedig egyre több hasonlóságot kezd mutatni a gyűlölt bestiákkal. De ha ő ilyen szuperemberré vált a gének keveredése révén, akkor mit kapott az egyesülésből a királynő? Vajon miféle irtózatos teremtmény próbálja meg majd útját állni a szerencsés túlélőknek?

Csak neveket sorolok: Jean-Pierre Jeunet (rendező), Joss Wheadon (forgatókönyvíró), Weaver, Winona Ryder, Ron Perlman, Dominic Pinon, Brad Dourif, Den Hedaya. Már ennyi is elég, hogy egy tapasztaltabb filmrajongó tudja, itt nem akármilyen emberek dolgoztak össze, hogy elkészüljön a Feltámad a Halál. Ebben minden benne van, ami az addigi részeket királlyá tette: a borzalmas szörny (ez a Newborn mindent visz), a klausztrofóbia, a vérontás, a gusztustalanság, az emberben metaforikusan és valóságban is rejtőző fenevad bemutatása, a szép makettek, a lövöldözés, egy fasza kis csapat, két szép hősnő, egy fordulatos történet, poénok és még sorolhatnám. Az egészet pedig megkoronázza Jeunet egyedi, különleges látásmódja és Wheadon nagyszerű forgatókönyvírói tehetsége. Van itt emberek közti leszámolás, víz alatti harc az Alienekkel, nagyon ronda félresikerült klónokkal teli szoba és mivel a Speciális Kiadásról van szó, egy nyugtalanító, de egyáltalán nem elképzelhetetlen jövőbeli Föld. (Egyébként csak ez a befejezés az, ami igazán hozzátesz a mozis verzióhoz, a többi visszaállított szekvencia leginkább a két nő közös felvételeiből áll, amik a köztük lévő érdekes összhangot/ellentétet kiemeli, de nem tesz hozzá sokat a teljes sztorihoz meg egy rém gagyi felvezetés.) Mit mondjak még? Lehet röhögni, izgulni, vannak tényleg ijesztő részek, a földönkívüliekről kiderül, hogy bizony intelligensek és ki ne lenne oda egy szupergyors, szupererős és szexi Sigourney Weaverért?:P Akinek ő mégse lenne elég jó, annak ott van a cuki Ryder, aki ráadásul a leginkább komoly és eltökélt szereplőt játssza, ami tök vicces, figyelembe véve, hogy olyan pici és törékeny a komolytalankodó figurák között. A poénokat Hedaya, valamint Perlman mester és Dominic Pinon kettőse szolgáltatja, a Betty legénysége pedig legalább olyan összeszokott, mint az Aliens kommandósai. Érdekesség, hogy az itteni űrvagányok karaktereiből alakult ki később a Firefly-sorozat csapata. Száz póknak is egy a térde: Hiába mondják a kritikusok és a „hozzáértők”, hogy szar a Resurrection, valójában ez a legjobb rész; efölött még nem szállt el az idő és én azt mondom, nem is fog soha.

értékelés: 10/10

tvshaman