Japán zombifilm, ráadásul nem a trash vonalból, hanem a komolyan gondolt, és ami főbb, komolyan is vehető kategóriából! 2000-es készítési dátumából kiderülhet, itt nem rohannak még ész nélkül a husi után az élőhalottak, de azért így is becserkészik a falatot az élelmes vadászok!

Négy piti bűnöző megcsinálja az év ékszerrablását, de mivel a smukkokkal önmagába nem tudnak mit kezdeni, ezért egy jakuzával szövetkeznek, aki jó pénzért átveszi a fukszokat saját értékesítésre. A bartert egy mindentől távol eső, lepukkant gyárban szeretnék lezavarni, csakhogy az épület a katonaság tulajdonában lévő laboratórium, ahol a holtak feltámasztásán ügyködnek, mondanom sem kell, sikerrel!

A zombifikálódás mögött a katonai szervek állnak, de nem csak ezt a klisét vették át az amerikai gyökerekkel rendelkező műfajból, hanem a kötelező szerelmi szálat is, sőt a játékidő felében angolul beszélnek, amerikai színészek, koprodukcióban! Zombi horrortól, pláne ha a másodvonalból kerül ki, igazából vért és beleket várunk, esetleg némi izgalmat! Ez utóbbit nem tudja nyújtani a Junk, de a gore működik, a kissé amatőr és nyers kameramozgás és kissé kezdetleges maszkok ellenére is. Persze japán,  így a vérzuhanyt nem hagyhatják ki, de szerencsére nem viszik túlzásba, így még pont nem válik nevetségesé. A végére marad egy, szinte halhatatlan (értsd: nem működik nála a fejlövés sem) zombikirálynő és az amerikaiakra oly jellemző pátoszosság is lejt egy kört a főhős lerágott koponyájával, de eme apróságok nem zavaróak. A zsáner szerelmesei mindenképp tegyenek vele próbát, mókának tökéletes!

 

Értékelés: 7/10

 

Miskei