Alapvetően nem kedvelem a lépcsőkről lemászó, meszelt arcú kisgyerekekkel operáló j-horrorokat, de egyéb más (pl. démonok által) megszállott kölykös rém-filmeken sem tudok parázni, mert szerintem abszolút nem félelmetes ez a téma, ráadásul uncsi.  Szóval most már sejthetitek, milyen előítéletekkel fogtam neki a „kannibál bébi születik” koncepcióval működő horror remake változatának, hátha a morbid humor vagy bizarr események miatt mégis megtetszik vagy valami. Hát nem.

Rendkívül irritáló hangú Lenore gyereket vár barátjától, Frank-től, ezért aztán mi sem egyszerűbb, mint otthagyni az iskolát és vidékre költözni, hozzá. Ebben az Isten háta mögötti házban aztán tényleg senki nem zavarja őket a gyermekáldáskor, rajtuk kívül egyedül csak Frank öccse, egy tolókocsis kisfiú él még ott. Lenore látszólag minden komplikáció nélkül megszül a kórházban, de valahogy mégis kaki kerül a palacsintába, ugyanis a szülés után valaki (vagy valami?!) lemészárolja a világra hozatalért felelős orvosi csapatot. Lenore persze kábult volt, így semmire nem emlékszik – zsaruk meg senkire nem gyanakszanak.

A szülők hazaviszik a kicsit, és élnek, mint Marci hevesen – olyan lényegtelen dolgokat meg csak az anya tudhat, hogy a kisfiú néha megkajál egy-egy apróbb állatot (patkány, galamb, nyúl stb.), a későbbiekben pedig már Lenore főiskolás barátnője, annak pasija, valamint a kirendelt pszichológus is áldozatul esik a kannibál bébinek.  Apuka meg szimplán büszke a fiára, hogy milyen gyorsan nő. (A sok fehérje, ugye?!) A film végére aztán nem tudja tovább türtőztetni magát a kisded, s belekóstol apuciba – érdekes mód azonban a sokkal  kézenfekvőbbnek tűnő tolókocsis sráchoz hozzá sem nyúl, pedig el tudtam volna viselni, mint kiegészítő étkezést. Zárójelenetben bent ég az anyjával a kigyulladt házban, miközben mi egy csepp könnyet sem morzsolunk el, mer t úgy kell nekik, nye-nye-nye!

Larry Cohen ’74-es filmjének ötletét lenyúlva megpróbáltak egy technikailag is korszerű remake-t előállítani, mondanom sem kell, sikertelenül. Az eredeti műanyag babás rémkedés után még két folytatás készült egyébként – mondhatni egészen kis klasszikus sorozat vált belőle -, amelyeket lustaságomból kifolyólag hanyagoltam, pedig biztos jobban jártam volna velük, mint ezzel a posvánnyal. Egy totálisan unalmas – beletekeréssel élményt nem vesztő -, bármiféle feszültségtől vagy izgalomtól mentes, középszintű DVD-mozit csaptak össze, ahol még a kannibál-gyilkosságokért felelős gyatra kivitelezésű CGI-csecsemő is csak két percre látszik. Felejtős.

Értékelés: 5/10

eyescream