Hihetetlen, de elérkeztünk a széria végére. Különleges számomra, hiszen magába foglalja a legjobb és legrosszabb horrorfilmes élményeimet is.  A következőkben rövid emlékeztetőt olvashattok ezekről a pillanatokról.

Hellraiser

Már rengetegszer megnéztem ezt a filmet, de még mindig beleborzongok, annyira jó. Most mégsem találok rá megfelelő szavakat, ami kifejezhetné, mekkora remekműről van szó. A munkálatokban a film alapjául szolgáló könyv szerzője, Clive Barker is aktívan részt vett, aminek eredménye utánozhatatlan képi világ és hangulat lett. Frank, Julia és Larry szerelmi háromszögének lehetünk tanúi, amit a tékozló, pokolból visszatérő bátyusnak köszönhetően először csak hullák, majd egyre misztikusabb és kegyetlenebb jelenségek kísérnek. Kirsty, Larry kamasz lánya rájön a titokzatos kocka nyitjára, így sikerül visszaküldenie a Frank bácsiért megjelenő kenobitákat a saját dimenziójukba, azonban ő rövid úton a pszichiátrián köt ki.

Hellraiser II – Hellbound

Mintha éppenhogy véget ért volna az első rész, mindent ott folytatunk, ahol az abbamaradt. Ezúttal Julia tér vissza Kirsty kocka-fanatikus pszichiátere segítségével, és megismerkedhetünk a másik dimenzió mélységeivel is. Mind az akció, mind a mitológia részletessége tovább fejlődik, fantasztikus jelmezek és ötletes történet jellemzi.

Hellraiser III – Hell on Earth

Itt már tisztán leszűrhető, mekkora sikereket ért el a történet első két epizódja. Ez az igazi ’80-as évek heavy metál esszenciáját áthozó rész kevésbé hű az eddigi történethez, de szépen bemutatja a folyamatot, ahogy Pinhead betör a világunkba és igazi poklot varázsol a lázadástól szikrázó utcákra. Elhangzik benne az egyik kedvenc horrorfilm idézetem, ami jól ábrázolja, miért is szeretem annyira ezt a szériát: “There’s no good, there’s no evil, there is only flesh.”

Hellraiser IV – Bloodline

A hagyományokat követve egy átvezető momentummal kapcsolódik csak a történet az előzőhöz. Az utolsó klasszikusnak mondható részben Lemarchand mestert láthatjuk a kocka készítésekor, majd az egész vérvonalát végigkísérő átkot követjük egészen egy jövőben keringő űrállomásig. Újabb ötletes kenobiták kerülnek elő (még egy kutya is), és a történet minden hibája ellenére szerintem még mindig nagyon szórakoztató, jó lezárása a kvadrológiának.

Hellraiser: Inferno (A pokol démonjai)

Nem tudom ki találta ki, hogy a széria megkésett direct-to-video részeket érdemel, de jobban jártunk volna, ha a szülei inkább moziba mennek gyereknemzés helyett. Ez az első rész egy rossz zsaru gyilkossági nyomozását követi, ami furcsa és misztikus fordulatot vesz. Rendkívül olcsó hatásokkal és katasztrofálisan unalmas forgatókönyvvel borzolják a kedélyeinket. Arról nem is beszélve, hogy itt a kenobiták egy maffiaszervezet tagjai…

Hellraiser: Hellseeker (Pokolról pokolra)

Kirsty visszatér, ezúttal megházasodva, és ismét kénytelen alkut kötni Pinheaddel. Az egész film egy bazi nagy hallucináció, de fájdalmasan próbálnak némi fordulatot is vinni a sztoriba. Az előzőnél egy fokkal összeszedettebb, de hasonlóan iszonyú végeredménnyel. Komolyan próbára tette a türelmemet.

Hellraiser: Deader (Halálos)

Az első fele üdítő színfolt volt az előző két rész után, aztán sajnos darabjaira esett szét a koncepció. Főszereplőnk Amy, aki Romániába utazik oknyomozó riportot készíteni egy titkos szektáról, akik képesek a feltámadásra. Persze a kocka is előkerül, és rosszra fordulnak a dolgok.

Hellraiser: Hellworld

Napjainkban járunk, egy Hellraiser sorozaton alapuló videójáték rajongóit ismerjük meg. Azonban amikor részt vesznek egy fergeteges partinak ígérkező közönségtalálkozón utoléri őket ez a fiktívnek hitt világ. Vagy mégsem? Vagy mégis? Megint próbálnak csavargatni a történeten, de csak izzadságszagú próbálkozás lesz belőle. Azért ha önálló alkotásként nézzük egészen szórakoztató, de elvakult rajongóknak nem ajánlom.

Hellraiser: Prophecy

Ez egy rajongók által készített szösszenet, ami sajnos igazán rosszra sikerült. Főszereplője Lucifer, aki egy angyalok elleni háborúba próbálja beszervezni a kenobitákat. Inkább ne terheljétek vele magatokat, még fanatikusoknak sem érdemes próbálkozni vele.

Hellraiser: Revelations

Az idei halloween alkalmából igazán kellemetlen meglepetést talált ki nekünk a Dimension Films. Az új fejezet szereplője két jóbarát, akik családjukat áldozzák fel azért, hogy kikerülhessenek Pinhead hatalma alól. Minden szempontból egy óriási ganédomb ez a film.

A teljes széria első fele nálam 9/10, második fele 4/10.

DeerWoman

Zoo_Lee hozzászólása:  Lehet elcsépelt, de a véleményem szinte egyáltalán nem tér el a fent elhangzottakkal. Az első négy rész a horrorfilm történelem egyik legsúlyosabb és legjelentősebb quadrilógiája, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy legalább egy esélyt adjon nekik. A második fele olyannyira szörnyű, hogy lovagiasan DeerWomannek engedtem át az elemzés lehetőségét. Komolyan, a Hellworld még talán hellyel-közzel elviselhető, ha valaki bírja a „gonosz a TV-ből jön ki” stílus nyomán készült alkotásokat, de a klasszikusok színvonalát még ez sem közelíti meg, míg az azt megelőző háromra a világmindenség összes fekáliához kapcsolódó kifejezése nem lenne elég jellemző. A rajongói szösszenetben reménykedtem (Komolyan, amennyi ügyes független filmes alkotás leledzik a neten… Ha egy hétig azokról írnánk, akkor sem fogynánk ki nyersanyagból!), de a minőségét ennek is a vécécsésze feneketlen mélységeiben kellett keresni. A hulladékdombra azonban még csak nem is ez tette fel a koronát, hanem a nemrég kijött Revelations, amiben még reménykedtem, de végül részletekben, áttekerésekkel kellett megnéznem, mert hisztériás idegroham kerülgetett tőle. A minősége még rosszabb, mint a rajongói részé, a története érthetetlen katyvasz, a kenobiták röhejesek, mi meg csak reménykedni tudunk, hogy ez a film csak a lidérces álmainkban szerepelt, és egy Lovecraft-stílusú közös álom során valami földöntúli ősi entitás kínzott meg minket lidérces képeivel. Ha a távoli (remélem, nagyon távoli) jövőben Hellraiser filmet kapunk, az vagy remake legyen, vagy rekedjen meg koncepció szintjén. Vagy jöjjön a nemrég elindult képregénysorozatból, arról ugyanis számtalan dicsérő szót hallottam már… (Remélhetőleg még teszünk említést erről a szériáról.)