“A nem is olyan távoli jövőben az egyesült hálózatok a csillagokig nyúlnak, elektronok cikáznak keresztül-kasul a világegyetemben. A fejlett elektronika azonban még nem törölte el a nemzetek közötti különbségeket.” A Sci-fi, de főleg az anime rajongóknak nem kell bemutatni a fenti idézetet. A Ghost in the Shell 1995-ben látta meg a mozivásznon a napvilágot, és hatalmas bombaként esett le.

Motoko Kusanagi őrnagy, a 9-es Szekció kiborg munkatársa azzal a feladattal van megbízva társával, Batou-val együtt, hogy felkutassanak egy Bábjátékos nevű hackert, aki a neten garázdálkodik. A szálak egy emberhez vezetnek, akiről hamar kiderül, hogy ő maga csak egy áldozat, akinek az információs hálózaton keresztül törölték identitását, bábként használják. Majd másnap a közeli Megatech robotgyárban egy robot engedély nélkül aktivizálódik, és megszökik. Sikerül elfogni, ám kiderül, hogy a Bábjátékos nem egy ember, hanem egy mesterséges intelligencia, aki öntudattal rendelkezik, és így szabadon manipulálhat mindent és mindenkit a világhálón keresztül. Tisztában van saját maga létezésével, csak két dolog hiányzik, amitől nem vallhatja magát teljes értékű élőlénynek: a reprodukció és a halál. De valamiért kiszemelte Kusanagi őrnagyot, akitől a megváltást várja…

Érekes témát boncolgat a film. A szereplők kiborgok, és olyan világban élnek, ahol mindenki szinte biológiailag rá tud csatlakozni a világhálóra. A fő kérdés az, hogy egy ilyen világban mi tesz minket emberré, pontosabban hol van az a határ, amíg még annak mondhatjuk magunkat? Akkor is embernek mondhatjuk magunkat, ha átültetjük az elménket egy szintetikus testbe, de megőrizzük az érzelmeinket, emlékeinket és a lelkünket? Csupán az öntudat a lényeg, a test nem más, mint az informatikus szupersztráda?

Nagyon szépen néz ki ez az anime. Ne Dragonballt képzeljetek el, a Ghost in the Shell gyönyörűen rajzolt, szépen árnyékolt, és igazán finom tempóban adagolt történet. Ennek a filmnek van egy különleges hangulata, amit szerintem kevés anime tudott reprodukálni az évek során. Sokszor hallani, hogy az anime műfaj bírálói és kerülői ismernek azért pár alkotást, többek között a Dragonballt (jó, hát, igen, azt azért ki nem ismeri…), az Akirát és a GITS-et. Kiérdemelt pozíció, hiszen valóban egy remekműről van szó.

Készült egy második rész is, meg sorozat is, de ha mást nem, legalább ezt érdemes megnézni. Ez a cyberpunk remekmű sok sci-fi ihletője lett az évek során, többek közt a Matrix-é, és a Dark City-é is.

értékelés: 9/10

levyathan