Filmünk főszereplői kezdetben nem túl bizalomgerjesztő fekete srácok, akik szabadidejükben panelházak körül garázdálkodnak, később viszont kénytelen megvívni egy ugyancsak unszimpatikus, űrből érkezett szőrös, majomszerű kreatúrákból álló csoporttal, akik a környéken lakók életére törnek – mindez pedig tele fullos idiótaságokkal, überlaza dumákkal, übercool zenékkel, hogy a szórakoztatási faktor elérje a csúcsot!

Egy dél-londoni gettó-galeri kirabolja az útjába tévedő ápolónőt, Sam-et, de ténykedésük közben egy meteor csapódik a közeli autóba. Sam elfut, a srácok pedig a meteoritból kikelő, kisméretű lény nyomába erednek, akit rövid úton ki is csinálnak egy játszótéren. Tetemet elviszik egyik Nation Geographic-on nevelkedett füves spanjuknak (Nick Frost – Haláli hullák hajnala, Paul, Vaskabátok), aki frankón megállapítja, hogy ez bizony az űrből jött.

Miközben azon gondolkoznak, mit is kellene tenni vele, hogy nekik a legjobb legyen, újabb meteoritok csapódnak a környékre. Felfegyverkezve próbálják ellátni az újabb jövevények baját, azonban balszerencséjükre ezek már durván agresszív majomszerű behemótok. Menekülések közben Moses-t, a bandavezért elkapják a zsaruk, akik éppen a kirabolt Sam-mel járőröznek, de nem sokáig tarthatják  a srácot fogságban, mert bármennyire idegen lények, ők sem szeretik a sünöket. Moses-ék elkötik a kocsit, beleszaladnak a drogdílerjükbe, majd a csapat újra összefut Sam-mel, mégpedig a csaj lakásába, ahova azért törnek be, mert egyik társukat megmarták. Kis csapatunk ezután lakásról-lakásra vándorol a blokkban, nyomukban a gorillaszerű idegenekkel, epizódszerepekben pedig feltűnnek tinédzser sunák, éles fegyverekkel flangáló kissrácok, meg néhány betépett haver. Végére természetesen Moses önfeláldozó cselekedetének hála sikerül likvidálniuk a lényeket…

Filmünk, mint horror nem annyira működik – bár vannak benne véres halálozási jelenetek, de a feszültségkeltést jellemzően mindig őrült poénkodás váltja, emiatt aztán valahogy nem tudunk átlényegülve parázni -, és a sci-fi megnevezés is maximum olyan mértékben húzható rá, hogy a leginkább egy videójátékból szalasztott, világító fogsorral vicsorgó torzonborz idegenek vagy, ahogy ők nevezik „űr-gorilla-farkas-g*cik” az űrből jöttek. Ez tehát leginkább egy ilyen fúziós vígjátéknak könyvelhető el, abból viszont baromi szórakoztató fajta. (Hirtelen csak a Paul-t tudom említeni párhuzamként.) Én mindvégig szakadtam azokon az ízes káromkodásokkal vegyített dumákon, amit a srácok szinte bármely helyzetben képesek leművelni, függetlenül a szituáció komolyságától – ugye, ez is egyfajta értelmezése a súlyos dolgoknak. Dicsérendő még filmünk sodró lendülete, illetve a vágások sebessége, emellett nekem legjobban a mozit kísérő dinamikus soundtrack jött be – elektro és dubstep-fanok előnyben! Emellett felhangzik jó néhány filmes utalás (28 nappal később, Gyűrűk ura, South Park, Pokemon, Harry Potter stb.) hogy a szórakoztatási faktor maximális legyen. Némileg ugyan vannak hiányosságai, viszont nekem mocsokmódra bejött – tegyetek vele egy próbát Ti is!

Értékelés: 8,5/10

eyescream