Nekem már igazán az első Batoru rowaiaru se tetszett. Hiába volt két órás, mégsem tudta egészen visszaadni Takami Kósun könyvének eseményeit, hangulatát, mögöttes tartalmát, rengeteg dolog kimaradt belőle, vagy máshogyan került vászonra, mint ahogy volt, stb. – szóval a könyv jobb nála. De a Battle Royale 2… Ehhez képest az első a világ legjobb filmje:) Én ráadásul a bővített verziót néztem (a sima címe Requiem), ami már csak a hossza miatt is még bénább. Mazochisták, lövöldözés-mániások és a mély mondanivaló kedvelői kattintsanak a More-gombra, a többieket viszont óva intem!

Eltelt három év az utolsó véres Battle Royale óta. Ezalatt Nanahara Súja létrehozta a Wild Seven terrorszervezetet, ami csupa gyerekből áll és velük együtt harcol az elnyomó önkényuralommal szemben. Végrehajtanak egy szörnyű robbantást, amiben nagyon sokan meghalnak, erre válaszul a kormány módosítja a BR-törvényt: az újonnan kiválasztott osztály tagjainak most nem egymással kell küzdenie majd, hanem a kiskorú szabadságharcosokkal. A feladat annyi: öljék meg Súját, ha teljesítik a missziót és kijutnak élve, győztek. A rengeteg megváltoztatott szabály és az ellenállók nem várt ereje miatt azonban hihetetlen gyorsasággal fogy a „kommandó” létszáma. Vajon teljesíti bárki is a feladatot, vagy mindenki elbukik? És mi lesz a Wild Seven forradalmának sorsa?

Részletesebben: Van egy műsor, amit milliók néznek a tvben, ennek során gyerekek ölik meg egymást valami elzárt helyen, különböző fegyverekkel. És van egy gyerekekből álló terrorista-csoport, akik egy szigeten vannak az óceán közepén. Ha te lennél a góré, és meg kéne oldanod, hogy legyen műsor, de ne legyenek terroristák, mit tennél? Én lebombáznám a szigetet, és amikor már minden elpusztult, akkor csinálnék vagy ott, vagy totál máshol egy Battle Royale-t. Kész, ilyen egyszerű, maximum 41 ember hal meg (elvileg). De mivel nem te és nem én vagyunk a górék, ezért valami barom úgy dönt, hogy odaküldi a szigetre a srácokat elpusztulni, aztán még egy csomó katonát is és utána „egy másik állam” (Amerika), mivel fenyegetésnek érzi Sújáékat, elpusztítja az egész helyszínt. Hányan halnak meg? Legalább 200-an… Tök logikus döntések, ugye? Aztán a másik és ez a legfontosabb: a készítők nem tudták elhatározni, hogy mit akarnak csinálni. Az eredeti rész rendezője egyetlen jelenetet tudott leforgatni, mert rögtön azután elvitte őt a prosztatarák, helyét pedig a producer-forgatókönyvíró vette át, aki mellesleg az ő fia. Ekkor már garantált volt a színvonalbeli esés, még úgy is, hogy a fiú megpróbálta apja jellegzetes stílusát leutánozni. Viszont, ahogy mondtam, nem sikerült belőni a műfaji korlátokat. A megtorlás egyszerre akar háborúellenes propagandafilm, gyerekekkel eljátszatott Ryan közlegény megmentése és az elnyomó rezsimek borzalmas tetteinek bemutatója lenni, emellett pedig még Takami Kósun regényének folytatásává is akar válni. Ezek közül pedig már egy célt is nehéz lett volna normálisan teljesíteni, de hogy mindet egyszerre, az már nonszensz.

A legelején még azt hittem, jó lesz, a feladat bemutatásának szekvenciája egész ütős lett, de utána, mikor kezdődik a partraszállás (nem volt véletlen a Ryanes példa), akkortól minden jó dolog elveszik. Milyen baromság az, hogy az osztályt azért küldik, hogy öljék meg a terroristákat, de azért az azonos sorszámú fiúk és lányok nyakörveit összekötik, vagyis ha az egyik meghal, akkor a másik is? Nem az lenne az érdekük a fejeseknek, hogy minél többen legyenek az övéik? De az izgalom is teljesen elveszett, mert minden gyereknek ugyanolyan felszerelése/fegyvere van és személyisége is csak háromnak adatott – sajnos nem tartozik e három közé a főhősnek megtett szőke fiú, aki egy iszonyúan ripacskodó, tehetségtelen, tenyérbemászó alak. Érdekes vonás, hogy a számomra főhős lány nem más, mint az előző rész tanárának lánya, aki utálta az apját, de most mégis bosszút akar állni érte – ő tényleg olyan, mintha Kósun találta volna ki. Szóval már sem az izgalom, sem az eredetiség nincs benne az elegyben, így ezt a michael bay-i módszerrel, nagy robbanásokkal és sok lövöldözéssel próbálják meg kompenzálni. De mivel nincs kiért/miért szorítani, ezért tök mindegy, ki hal meg és ki marad életben, ettől pedig az összes nagy akciójelenet unalmassá lesz. A hűdemély mondanivaló (háborúzni rossz dolog, a gyerekek elnyomása rossz dolog, szabadnak lenni és az igazságért harcolni viszont jó) ezért semmissé válik – nem mintha nem hallottuk volna már ezeket ezer másik helyen is. A csúcs viszont a befejezés, ami minden logikát és értelmet nélkülöz… Amit még meg kell említeni, az a tanárt játszó úriember, hát ilyen pofákat vágó embert komoly filmben még nem láttam, a jujjdeőrültésveszélyes figura általa baromi nevetségessé lesz. Ennek az alaknak a halála lett a mozi egyik legelcseszettebb pillanata, de tulajdonképpen a szőke gyerek bármelyik megmozdulása is ebbe a kategóriába esik – helyettük viszont kárpótol az elhunyt tanár lányát meg a Súját alakító páros. Külön poén a szemüveges gyerek elhalálozásának momentuma, amikor egy, a Team Fortress 2-ben szereplő fegyvernek (The Direct Hit) tökéletes másával lőnek:) De már nem akarok ennél több szót fecsérelni A megtorlásra, így inkább összesítek. Ostoba történet, rossz színészek, kétdimenziós karakterek, látványosnak szánt unalmas csatajelenetek és megmagyarázhatatlan baromságok jellemzik a Battle Royale 2-t, ami nem több egy hangzatos címmel ellátott filmnek csúfolt borzadálynál. Nem ajánlom, hogy elpazarolj rá két órát az életedből…

értékelés: 3/10

tvshaman