Mai filmes barangolásunk során látogassunk el egy átlagos spanyol boncterembe. Ha érdekel a testek halál utáni sorsa és kedveled a nekrofíliát bemutató alkotásokat (ne adj isten nekrofil vagy), olvass tovább. Ha nem, akkor gyere vissza inkább holnap. Ugyanis ez nem egy rutinszerű munkanap lesz a patológián…

A kezdő képsorok alapján egy autóbaleset áldozatai lesznek terítéken. Minden átlagosan zajlik, a bemutatott boncolás procedúra mind módszerekben, mind kinézetre 80-90%-ban megegyezik a valódival. Azonban amikor az egyik holttestről kiderül, hogy egy jó alakú fiatal hölgy volt, kibújik az egyik munkatársból az aberráltabbik énje. Boldogan viszi tovább egyedül az esti műszakot, különös gonddal áll neki a lány feltrancsírozásának. Először csak ráránt, de ahogy a belsőségek kívülre kerülnek úgy tör egyre jobban felszínre benne a testi kontaktus igénye. Miután igen alaposan kielégítette a szexuális étvágyát, a szívet hazaviszi a kutyájának vacsorára. Az események kegyetlenül naturalista ábrázolását nem kíséri semmiféle mondanivaló, hacsak nem az, hogy lám, milyen beteg emberek vannak. A történet megírója sem különb sokkal.
Nacho Cerdà rövidfilmjéről értelmes értékelést írni nagyon nehéz feladat volt számomra. Technikailag egy szépen fényképezett, profi rendezői és operatőri munkát prezentáló alkotás, így lepontozni nem lehet. Másrészt egyszerűen ocsmány, így nem akarom azt sem sugallni, hogy jól jársz, ha megnézed.

értékelés: lehetetlen

DeerWoman