Rhet Topham forgatókönyvért felelős stúdió titkár, valószínűleg Stephen King Carriejének elolvasása után, Black Sabbathot ordítatva írta meg ezt a kis középsulisokról szóló horrort, amit ha lázadó rocker tiniként, vagy hajdani rockkatonaként nézünk, telibe találhat.

Eddie Weinbauer a suli különce, az egyedüli nebuló, aki rock zenét hallgat és úgy is öltözködik. Külsejében és gondolataiban lázad csak, tetteiben már nem, így a nagymenő hülyegyerekek állandóan megalázzák, belérúgnak. Nem marad más neki, mint a szobájában való metál őrjöngések és a kedvenc énekesének, Sammi Currnak rótt levelek, amiben minden búját bánatát megírja. Sammi, ráadásul ugyanennek a sulinak volt a diákja és elnyomottja, így Eddienek Ő több mint példakép. Számára Ő az Isten! Csak sajnos az öreg Sammi egy nem is olyan véletlen hotel tűzben megmurdál, így Weinbauerék kicsi fia gyakorlatilag lenullázódik. Elmegy elsírni bánatát a helyi rádió lemezlovasának, Nukenak – akiben, magát Gene Simmonst tisztelhetjük és csodálhatjuk -, aki megajándékozza egy demo lemezzel, ami Curr utolsó számait tartalmazza, és amit a zenész kérésére, halloween éjszakáján fog lejátszani a rádiós. Eddie hazarohan, felteszi a bakelitet. Vérében már pezseg a gitárriff, halántékában dübörög a ritmus, dobhártyája egybe olvad a szólóval. Először elélvez majd szépen bealszik a gyönyörűségtől. Felébredvén viszont a lemez visszafelé pörög, amiből így értelmes szavak, értelmezhető mondatok hallatszanak. Az öreg Sammi üzen Eddienek, aki az utasításokat hallgatva bosszút tud állni elnyomóin, csak sajnos a sátánista Curr ennél többet akar. Fear of the dark!

Az egész egy kicsit olyan, mint a pszichedelikus rock vagy a The Doors zenéje. Ha rá vagy állva – vagy be vagy állva-, akkor maga a mennyei manna, de máskülönben kacat az egész. Mikor az egyik jelenetben még a puskamikrofon is belóg az kimondottan kiábrándító, a trükkök pedig tipikus nyolcvanas évekbeli commodore termékek. De közben Osbourne tiszteletesként szidja a rock pornográfiát, és arról hadovál, hogy az összes metálost lekellene csukni. Maga a zene és az érzés, amit közvetít pedig magával ragadó. A muzsikát a Fastway hard rock banda készítette, ami Ozzytól kezdve Alice Cooperen át, Dickinsonig mindenkit megidéz. Sammi Curr alakja a tipikus belakkozott hajú, kifestett bőrcuccos vagány heavy pozőr, akinek már mindörökre ördögi grimaszba borult az arca. Tipikus jelenet mikor a sok discos dance rajongó meghallja a halloween buliban az első dobszólót, már rohannak is a színpadhoz csápolni. Sammi erre gitárjával lelő egy emberkét, de sebaj. Helyére máris három áll, mint egyik Moby Dick koncerten, csávókám eldőlt, köztük e cikk íróját harmadmagával be is pogózták a helyére. Hiába na, a Keresztes vitéz gazember jó szám!

Van egy picit olyan vetülete, mintha azt akarná üzenni a rock halott és akár az első szerelemmel elfelejtődhet. Lófaszt! Amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek. Let’s go Crush! Happy Halloween Everybody!

Értékelés: 8/10

Miskei

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=_bts3VrqJI8]