Időről-időre Snoop visszakanyarodik a horror műfajához, aminek én személy szerint csak örülni tudok, mert csípem az ürgét, meg a horrort is. 🙂 2006-ban a Hood of Horror című antológiával rukkolt elő, ami egyértelműen a klasszikus EC Comic-féle horrorképregények és a Tales from the Crypt anatómiájára épült. Snoop karaktere ezesetben a kriptaőr szerepét tölti be; nem szerves része a történet(ek)nek, de időről-időre feltűnik, hogy frappáns monológjaival felvezesse vagy épp összegezze az eseményeket.

Előljáróban megtudjuk Devon (Snoop Dogg) történetét, hogyan kötött alkut egy démoni lénnyel a kishúga életére a sajátjáért cserébe, és hogyan lett belőle a másikhoz hasonló túlvilági teremtény, aki úgy növelheti hatalmát, hogy minnél több kárhozott lelket kísér át a túlvilágra. Ez szolgáltatja a kerettörténetet a három rövid sztorihoz, melyek között időről-időre feltűnik Devon és törpe segédje. Ezek a jelenetek felváltva jelennek meg animációs és ‘rendes’ formában, például az eredettörténet rajzolva van, ám a horror gettó utcáin már ‘élőben’ kalauzol végig minket Devon vámpír szukái kíséretében, megannyi elkárhozott és megcsonkított figura társaságában.

Az első történet egy graffitis csajról, Posie-ról szól, akinek meggyűlik a baja a helyi vagányokkal, ám egy nagydarab, ijesztő külsejű mexikóitól (Danny Trejo, ki más!? 😀 ) szert tesz egy mágikus tetoválásra, amivel hatalmat kap, hogy megtisztítsa az utcát a söpredéktől, ám Posie visszaél ezzel a hatalommal és maga is egy lesz a gettó alja népéből, amiért természetesen elnyeri méltó jussát.

A következő történet egy veteránházban játszódik, amit Tex Woods, egy öreg ezredes hozott létre rossz sorsú volt bajtársai számára, ahol azok nyugalomban, nélkülözés nélkül tölthetik öreg napjaikat. A gondok ott kezdődnek, mikor megjelenik a nemrég elhunyt ezredes tékozló kisfia és beköltözik a veteránok közé szőke barbijával, ugyanis apja végrendelete szerint az örökségét csak abban az esetben kapja meg, ha eltölt egy teljes évet a volt katonák társaságában, hogy tanuljon némi emberséget, ellenkező esetben a pénz a veteránok között kerül felosztásra. Ifjabb Tex vonakodva bár, de odaköltözik, azzal a feltett szándékkal, hogy pokollá tegye az öregek életét, ám minden pohár betelik egyszer… Ez a történet a ’72-es Tales from the Crypt filmben felhasznált vakos sztori átdolgozása.

A harmadik sztori egy arrogáns rapgyerekről, Sod-ról szól, aki cimborájával és hip-hop producerével, Quon-nal találkozva őrületesen nagy karriert csinál a semmiből indulva, mikor Quon-t lelövik, Sod még nagyobb hírnévre tesz szert csapattársa elvesztésével, ám egy napon Quon visszatér és kérdőre vonja egykori barátját…

A történetek között Devon összeszedi az elkárhozott lelkeket és leviszi őket a pokol gettójába, hogy mindenki megkaphassa ami jár neki. Végül láthatunk egy konkrét Snopp Dogg klipet összeollózva a film legjobb jeleneteiből.

Összegezve: egy könnyeden könyörtelen szűk másfél órát kapunk, kellő mennyiségű vérrel és Snoop laza dumáival; nem váltja meg a világot, de a célját eléri: szórakoztat. Snoop rajongóknak és a fekás horrorok, valamint a rapzene kedvelőinek ajánlom. De nekik nagyon! 🙂

7/10

phobic23