Kishazánk közelében folyó horrorkodás újabb ékes bizonyítékaként színre lépett Szerbia első zombi-mozija, mely nem is lett olyan csapnivaló, mint ahogy azt előítéleteinktől övezve gondolnánk egy balkáni országról. E rémisztő műfajt nézve Budapesten már nem egy nemzetközi hírű mozi forgott – most ugye éppen a World War Z munkálatai zajlanak Brad Pitt főszereplésével -, azért nem lenne rossz nekünk is lassan előállni valamiféle vállalható horror-produkcióval…

Filmünk olybá kezdőik, hogy találnak pár pestisben meghalt emberi csontvázat, ami megsebzi az egyik munkást, mire az belehal. Hmm, érdekes. Kicsivel később egy NATO gyakorlaton lévő katonák és egy helyi rendőr balfaszságainak hála kilövik egy vegyi anyagot szállító tartálykocsit, mire a közelben lévők jól bezombulnak – innentől kezdve pedig több szálon futnak az események.

Legfőbb szereplőink között található az utolsó küldetését abszolváló, amolyan Morpheus-fazonú veterán, aki egy kezdő ügynök luvnyának segít be, hogy egy veszélyes rabot Londonban juttasson, de ezen kívül akad még három koncertről haza igyekvő fiatal, egy bölcselkedő professzor, valamint egy magát prófétának képzelő, Armageddon-fetisiszta vallási őrült is. Ügynökeink Pacselko városába érve elütnek valakit, persze zombi az illető, amit ők nem tudnak, így aztán még több zombira lehet számítani, meg persze rohanásra. Útközben összefutnak a három fiatallal meg a professzorral, és egy rendőrőrön találnak menedéket. Ezen események közben kiderül például, hogy a rab egészen otthon van az életre kelt halottak témáját illetően, úgyhogy leveszik róla a láncokat, és bónuszként ő is velük harcolhat. Városka utcáin menekülve egyre-másra fogynak a túlélőink, mire ötlet születik, hogy hajóval kéne elhagyni a városkát – ez lehet ugyanis az egyetlen esélyük. Míg a Morpheusz arc hősiesen eltereli az élőhalottakat, a többiek a kikötő felé rohannak, de hiba csúszik a számításba. Szerencsére pont ekkor lép a színre az őrült profétikus arc egy rakás fegyverrel felvértezve, és brutálisan lehenteli a zombikat.

Egyáltalán nem rossz kezdeményezés ez a film a szerbek részéről, viszont azért jócskán hagy maga után kívánnivalót, de nézzük először lelkesen a pozitívumokat. Zombik egészen klasszul néznek ki, külön pont jár érte, hogy megkülönböztetik az első körben átváltozottakat a későbbiektől – míg az old-skool fertőzöttek némi „intelligenciát” mutatnak, kvázi ügyesebbek, gyorsabbak, sőt riasztják társaikat veszély esetén stb., a többiek maradnak a normál agyzabálásnál. Szintén ügyes húzásként fogható fel, hogy a fertőzést pestissel kapcsolatba hozzák, illetve a csernobili katasztrófát analóg esetként jelenítik meg, ami ugye gondolkodásra adhat okot…

És most jöjjenek azokat a bizonyos negatívumok. Egyrészt túl sok szálat mozgatnak, így a lendület bizonyos részeknél indokolatlanul alábbhagy, ettől aztán a film is kevésbé lesz élvezhető. Többségében szerb szereplőkkel dolgoznak – kivéve a Morpheus-fazon játszó Ken Foree, aki Romero Holtak hajnalából is ismerős lehet, valamint Kristina Klebe mint ügynöknő –, így aztán engem speciel kicsit irritált az affektáló angolságú szövegelésük. Ami még mondjuk zavaró lehet, hogy a film elején lévő események baromi sötétek, kvázi alig látni valami, néha meg az operatőr kolléga agyon-vissza rángatja szerencsétlen kameráját, amitől szintén a falra lehet mászni.  Engem nem idegesített, inkább némiképpen humorosnak hatott, hogy a zombik valami vadállatszerű (oroszlán-gorilla-krokodil-dinoszaurusz keverék) hangokat hallatnak…

Értékelés: 7/10

eyescream