Elérkeztünk hát a sorozat (ezidáig) utolsó részéhez, amelyben a jó kobold ismét a fekete negyedben szaladgál az aranya után. Ezúttal néhány fiatal véletlenül lel a csillogó kincsekre, ám ez Leprechaunt rohadtul nem hatja meg; aki eltulajdonítja a djágaszágát, az a vérével fizet, a szabályok nem ismerete meg senkit nem mentesít a büntetés alól. Aztán mehet mindenki az ombudsmanhoz, vagy reklamálhat a Jóistennél, a beleivel a kezében már úgyis hiába. Jelzem, én még mindig a kicsivel vagyok. 🙂

A film egy rövid animációs bevezetővel kezdődik, amiből megtudjuk, kifélék-mifélék ezek a koboldok, így a hatodik részre már mondjuk épp időszerű volt, egyébként meg nem hiányzott, de itt ez jól hangzik és jól is mutat. Rögtön ezután azt látjuk, hogy egy színesbőrű pap sűrű vinnyogás kíséretében ráolvaással meg némi szenteltvízzel “vissza”küldi Leprechaunt a pokolba, aki minimális ellenállást tanúsít csak, ellenben felkínálja az aranyát és konkrétan könyörög a papnak, hogy hagyja abba a tevékenységét… Ez meg mi a tököm?!?! Leprechaun… LEPRECHAUN KÖNYÖRÖG? Anyád. Kapcsold ki.

Na jó, felocsúdva a sokkból megy tovább a film, tipikus gettós feszítések meg négeres-vígjátékos poénok aztán az egyik csaj alatt beszakad valami deszka és hopp! Egy romos ház alagsorában találja magát, természetesen a kifogyhatatlan aranytartó ládikát magukkal viszik és azon minutumban elkezdenek költekezni, mondjuk arra nem tér ki a mese, hogy a picsák aranydublonokkal fizetnek-e a nyújorkerben avagy hogy váltják azt költhető zöldhasúra, de ez lényegtelen, mint ahogy ezekszerint az is, hogy mi késztette Leprechaunt arra, hogy csak úgy előmásszon a föld alól, vagy hogy ha csak ennyi a dolog, akkor eddig miért nem tette meg? Jó hagyjuk. Egy marhanagy házibuli kellős közepébe csöppen bele a kis kobold, ahogy azon nyomban képébe is nyomnak egy bongot, el is van vele egész addig míg meg nem csillan az egyik krapeknál egy aranyérme… Természetesen Lep’ vérszemet kap és nekiáll hentelni, illetve felhajtani a kompániát, akik szétszórták a ládikája tartalmát.

Innentől kezdve az egész átmegy egy gettós-koboldos slasherré, minimális és gyenge poénokkal, ötettelen és unalmas killekkel nameg vég nélküli baszkodással; a kobold megy, amazok meg szarrá lövik, a kobold feláll és megy tovább, folytogat kicsit, gorombáskodik, letép ezt-azt, aztán szarrá lövik megint és így tovább és így tovább… Többször hal meg benne, mint ahány embert ő maga kinyír… Még a csíkos zokniját meg a jópofa zakóját is lecserélték valami jellegtelen göncre… Azt hiszem, a negyedik, szájenszfiksönös rész után ez egy újabb mélypont Leprechaun karrierjében… Nem lepődnék meg ha ezután akár egy évtized is eltelne, mire újra előveszik a karaktert, pedig hogy mit ne mondjak, Warwick Davis sem lesz már fiatalabb…

4,5/10

phobic23