Egy évvel a kissé fura (bajusszal és egyébként is feltűnő szőrzettel rendelkező) afro-amerikai vámpír felbukkanása után a közönségsikerre való tekintettel elkészítették a folytatást, mely semmivel sem lett rosszabb, mint elődje. Blacula szerepében újra William Marshall riogat, bár a cselekményt a nagyvárosi környezet helyett most a voodoo-val szimpatizáló déli térségbe helyezték.

A haldokló mama-loa adoptált lányára, Lisára hagyja voodoo-örökségét, ezért aztán Willis kicsit bekattan. Egy öreg sámán fazontól megszerzi Blacula csontjait, majd egy voodoo szertartás keretében megidézi az afro-amerikai vérszívót, akinek persze Willis lesz az első áldozata.

Beköltözik annak házába, majd kapásból elmegy arra a bulira, ahova házigazdája hivatalos, s ott megismerkedik a nem mindennapi varázserővel rendelkező Lisával, annak barátjával az okkult dolgok iránt érdeklődő Justinnal, aki nem mellesleg nyomozó. Ezután pedig következik a szokásos vérszívásos rész;  elsőként Lisa egyik barátnőjét lékeli meg a partin, majd két utcai keménycsávót intéz el, szóval lesz milyen rejtélyeket felderítenie a rendőrségnek. Mamuwalde közben megparancsolja egyre népesülő vámpír-szolgáinak, hogy Lisát ne bántsák, főként a feldühödött Willis ne, ugyanis a voodoo-praktikákban jártas lány az egyetlen esélye, hogy kiűzze belőle az évszázadok óta benne lappangó vámpír-átkot. El is kezdik a szertartást, de Justin és egy szakajtónyi rendőr rajtuk üt, s persze a vámpír-szolgák sem tétlenkednek…

Ugyan a filmben konkrétan nem említik, de a helyszín minden bizonnyal New Orleans vagy legalábbis a környéke lehet, ugyanis ez az egész voodoo kultusz lent délen virágzik a legvehemensebben – másrészt pedig Blacula babonás népekkel való feltámasztása logikus lépésnek hat. A klasszikus első részhez képest igazából alig van változás – talán annyira már nem izgulunk afrikai uralkodóból lett vérszívó hősünk miatt -, így folytatás ide vagy oda, szintén egy korrekt explotation mozi lett.  Blacula kinézetével mindössze annyi történt, hogy festékkel pótolták az előző részben még reálisan dús arcszőrzetét, máskülönben ugyanolyan szívdöglesztő úriember, mint volt, haha! Található benne egy nekem különösen tetsző rész, amit meg szeretnék említeni: áldozat tükör előtt szépítkezik, amiben ugye nem látni a közeledő vámpírt, így hirtelen le tudni csapni rá – szerintem fenomenális!

Értékelés: 7/10

eyescream