Lehet, hogy a Subspecies első része nem volt a legkorszakalkotóbb horror, és nem is aratott hatalmasat a kasszáknál, de annyi nyereséget bőven termelt, hogy a Full Moon nyereségesnek tekintse, és elindítsa a saját kis sorozatát belőlük. Ami egyáltalán nem rossz dolog. Ha azt vesszük, ezen kívül egyetlen hosszabb, monumentálisabb vámpíros sorozat nem volt az elmúlt húsz évben (a Drakula 2000 túl rövid, az Alkonyat nem vámpírokról szól, az Underworldben vannak vérfarkasok is), a kissé trash jelleg pedig még bőven elviselhető – nekem tetszenek az ilyen jellegű filmek, ha szórakoztatóak és nem próbálnak meg többnek tűnni önmaguknál, és ha jól sejtem, többen vannak ezzel így. Úgyhogy tegyük félre előítéleteinket, és ugorjunk ismét fejest a low büdzsébe, mert a vámpírokat ki lehet nyírni ugyan, de az igazán badass vámpírszörnyek hajlamosak feltámadni…

Összegezzük kicsit spoileresen, hogy is vettünk búcsút főhőseinktől az előző rész végén: Radut megkarózták, lefejezték, Stefan pedig vámpírrá tette Michelt (ez a dolgok rendje nem pedig az, hogy kiszívom a vámpívért, mert szegényke elveszítheti a lelkét…). Csakhogy Radu titkos fegyverei, az alfajok még életben vannak, és gyorsan munkához is látnak: kiemelik a karót Radu szívéből, majd visszaillesztik a fejét a helyére, így csodák csodája, redvaarcú rémségünk alig egy-két órányi pihenő után máris kedvére gonoszkodhat megint. Első lépése természetesen a bosszú, megkeresi Stefan és Michele koporsóit, majd egy karóval végre megszabadul öccsétől. A napfelkelte miatt azonban képtelen befejezni művét, és Michele a következő estén gyorsan lelép a Vérkővel együtt – kérdés, hogy vajon Stefan miért nem támadt fel, miután a karót az ő szívéből is kihúzták. Radu üldözőbe veszi, és eljutnak Bukarestig, ahol a lány más lehetőségek híján telefonos segítséget kér a húgától, és beköltözik egy szállodába. A húgától – ugye? Komolyan, nem elég, hogy ő nyakig szarban van, még a családját is bele kell kevernie? Mit hitt, hogy a hugica majd a puszta jelenlétével megvédi őt mindentől? De persze a baj ismét beüt, ugyanis másnap a takarítónők észreveszik, hogy Michele pulzus nélkül mozdulatlanul hever a sötét szobában, és kihívják a román rendőrséget, akik megállapítják a halált, és bizonyítékként elteszik a Vérkövet is. Michele magához tér, ahogy leszáll az este, viszont nem tér vissza a szállodába, és a film további részét azzal tölti, hogy megpróbálja felvenni a kapcsolatot értetlenkedő húgával, menekül Radu elől, és próbálja megoldani a vérivás problémáját. Radu eközben segítséget kér mumifikálódott édesanyjától, és felhasználja Michele húgát, hogy a lányra és a Vérkőre is rátehesse karmos mancsait.

A legnagyobb problémám a filmmel az, hogy a parafaktor nem emelkedett, hanem egyenesen csökkent az előző rész óta. A Bloodstone olyan, mint valami vontatott vámpíros thriller, három párhuzamosan futó, és meglehetősen hullámzó minőségű cselekményszállal. Radu és az anyukája vicc a köbön, bírtam, hogy ez a szörnyszülött milyen pofákat vágott, amikor az élőhalott anyuci párszor alaposan kioktatta. Michele húga egy irritálóan ráhajtó román detektívvel és az aktuális Van Helsinggel bejárja az előző részben is eljátszott “vámpírok léteznek?” szálat, Michele pedig (akit lecseréltek egy sokkal kevésbé attraktív színésznőre) végigproblémázza a teljes játékidőt azzal, hogy jaj most mit is csináljon… és ez az egész valahogy szánalmas. Nem nevezem rossznak, hiszen videotékás alacsony költségvetésű filmekről beszélünk (alapból nem érhetnek el nálam 7 pontnál többet – a szívem vajból van), de minden pozitívum ellenére, amelyeket az előző részből megőrzött (jó sminkek, hiteles vámpír-mitológia), lehetett volna jobb is ez a folytatás. A harmadik részre kíváncsi vagyok, remélem arra összekapta magát a stáb.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee