Három év telt el a gyászosan muzsikáló Urban Menace óta és Snoop Dogg újra horror filmmel jelentkezett, ám ezúttal határozottan jobban sikerült a végeredmény. Nem egy nagy eresztés ez sem, átlagos szellemes-bosszúállós tinihorror, viszont határozottan élvezhetőbb, mint az Albert Pyun által levezényelt förmedvény, és ráadául Snoop tökélyre fejlesztette a gonosz nézését meg öltönyben is jól mutat, a kalapról már nem is beszélve…

Néhány fiatal megvásárol egy rég üresen álló házat a gettó közepén, hogy ott hip-hop klubot nyisson, a környékbeliek óva intik őket, a háztól is, mely ‘sötét titkot rejt’ meg a ház körül lófráló fekete kóborkutyától is, amit természetesen azonnal befogadnak a fiatalok. Miután rájönnek, hogy a ház eredetileg Jimmy Bones tulajdonában volt, aki a hetvenes években afféle jótét keresztapaként járta az utcákat, segítve a helyieket, gondolják, ez majd méginkább idevonzza a szórakozni vágyókat, ám miután egy csontvázat találnak a pincében Jimmy gyűrűjével az ujján és késsel a mellkasában, a dolgok elkezdenek rosszra fordulni… Ahogy a kutya étvágya nőttön nő, Jimmy úgy kap új erőre, hogy aztán bosszút álljon mindenkin, akinek köze volt korai és nem feltétlenül természetes halálához; a rendőr, a strici és az apa sem menekül, még Jimmy egykori testőre is megkapja ami jár, sőt, még a srácoknak is kijut a jóból. Közben képbe kerül egy jósnő (Pam Grier) és lánya is (az őrülten szépséges Bianca Lawson 🙂 ) A helyet megnyitják, ám a parti nem épp úgy végződik, ahogy a srácok szeretnék, egész pontosan fÉrgetegessé válik a hangulat és akkor még ott van a ráadás!

Én csípem ezt a filmet, és nem csak Snoop miatt. Ernest R. Dickerson rendező (Hosszú lé, Golyóálló, Démon lovag, The Walking Dead sorozat stb.) rendkívül jó hangulatot teremtett hozzá, a karakterek szerethetőek, még némi humormorzsa is elszóródik selyemalsógatyás strici irányából, Michael T. Weiss meg szinte felismerhetetlenre van kövérítve. Az effektek jófélék, a látvány korrekt, a killek kellően véresek és mindenki elégedett. A film zenéje meg még külön megér egy misét, kezdve a James Brown “The Payback” című dalából készült Snoop Dogg feldolgozást, ami a mozi alaptémáját adja. Nem mondom, hogy ez lesz bárki kedvenc filmje, de bátran tesztelhető a fent leírtak függvényében.

6/10

phobic23