Ideális esetben már maga a cím is messzi földre űzi a valamiféle ízléssel megáldott közönséget  – így aztán csak ahhoz a maroknyi, merész,  kvázi minden hájjal megkent horror-rajongó emberhez szeretnék szólni, aki eme nyílt színi figyelmeztetés ellenére is úgy gondolja, hogy megnézné ezt a minősíthetetlenül förtelmes Brian Yuzna-produkciót. NE TEGYE – saját érdekében mondom!

Dante és társa kihasználja az alkalmat és megszökik fogtartóik elől, de társát nemsokára a címben szereplő veszett rottweiler szaggatja darabokra. (Cselekmény közben apró emlékfoszlányokat láthatunk a múltjából, aminek során kiderül, hogy szerelmét, Ulát kutatja égen s földön, s hogy ezt a bizonyos kutyát már egyszer mintha megölte volna.) Ahogy menekül a hegyekben, előbb beleszalad egy, az előbb említett fenevaddal járőröző tagba, akit ugyan sikerül megölni, de a kutya még mindig követi őt, később pedig három másik fószerral zajlik le ugyanez.

Aztán egy anya és kislánya párossal veti össze a sors, de mielőtt a muttert felzabálná a dög, még kufircolnak egyet. A kislánnyal együtt felkászálódnak egy arra járó kamionra, s már-már békét lelnének, de a rottweiler oda is szó szerint berágja magát, megölve ezt-azt. Miután találkozik egy néger csávóval, sikerül bejutnia egy hiper-szuper utópisztikus városba, de persze ott sem találja csaját, aki miatt ugye ez az egész hajsza zajlik, csak a rottweilert és áldozatokat. Filmünk végén aztán összetalálkozik a bosszal, aki ezt az egész „játékot” elrendelte, s egy látványosan szar helikopteres attrakció után szemtől-szemben is megküzd a fémvázra csupaszodott Halálkutyával, aminek végén mindketten megdöglenek, hurrá!

Brian Yuzna egyetlen értelmes dobása a Lovecraft rajongásából fakadó Re-Animator trilógia volt, ezen kívül bármi, ami kezei közül kijött egy nagy rakás fos – többek között ez a most tárgyalt, zsánerében akciós / sci-fi / horror keverék, melynek tematikáját amúgy is nagyon szereti megcsillantani különféle ótvar filmek kapcsán.

Azonkívül hogy ez a film baromi unalmas és szar, rendkívül gagyin lett elkészítve. Most komolyan meg kéne ijedni egy gonoszan kinéző = kékszemű, előbb kinyiffant, majd cyborg-alakban feltámadt, vicsorgó acélkutyától?! Befejezésben látható, minden kutya-kinézetétől megszabadult, acél-csontvázas dög, meg több mint félelmetesen röhejes. Ha ezeket leszámítjuk maga a folytonos, iszonyúan monoton menekülés is rohadtul altató jellegű, ami kb. annyiból áll, hogy akivel a főszereplő útja során találkozik, az tuti meg fog halni, és ennyi. Óvakodjatok ettől a szeméttől, nem viccből mondom!!

Értékelés: 3/10

eyescream