Az emberek kortól függetlenül szeretik a fantasztikus, misztikus, mítikus, ‘mesés‘ történeteket, csak az elvárásaik változnak idővel, a körítést illetően. Adott egy tradicionális tündérmese, amit a Grimm tesók és Disney is feldolgozott-átdolgozott, amik szépek és jók meg minden, de csak amíg gyerek az ember, később azért több kell tündéri törpéknél meg csicsergő kismadaraknál, hogy lekösse az ember figyelmét. Jelen irományom alanya az ismert történet egy olyan verzióját tárja elénk, ami nyugodt szívvel tudok ajánlani a fantasy / horror kedvelőinek is.

A történet valamikor a keresztes háborúk idején játszódik. Lord Friedrich Hoffman (Sam Neill) és várandós felesége, Lilliana hazafelé tartanak kocsijukon, mikor farkasok támadnak rájuk. Az erdei hegyi úton a kocsi felborul és Lilliana életét veszti, Friedrich kénytelelen kést ragadni, hogy legalább születendő gyermeke életét megmentse… Évekkel később a Lord újranősül, ám az újdonsült feleség, Claudia (Sigourney Weaver) különös titkot rejteget… Az ifjú Lilly (Monica Keena) már az első pillanattól ellenséges édesanyja helyének bitorlójával, és kapcsolatuk egyre csak romlik az évek során. Ez akkor tetőzik, mikor hosszú évek imája és kudarca után a Lady végre teherbe esik, majd gyermekének elvesztését Lilly rovására írja, s a téboly határán túllépve a tükör szavára hallgat és mostohalánya életére tör. Megbízottja nem jár sikerrel ám a megtorlástól félve egy disznó szívét viszi el úrnőjének, aki határtalanul elégedett. Lilly a farkasok elől egy romos erdei házban talán menedéket, ám az nemsokkal később furcsa szerzetek érkeznek, akik cseppet sem örülnek a jövevénynek…

Határozottan tetszett, hogy minden benne volt ami a jólismert ‘gyerek-változatban’, és még annál is több; reális alapokra helyezték az egész történetet, mégis meghagyták a misztikus, természetfeletti elemeket. A bányászok története, a keresztesek által eltorzított arcok, a karakterek mind jobban eltávolítanak attól a képtől, ami Hófehérkéről az emlékeinkben élt. Hátborzongató, ahogy a Lady halott magzatának emelt erdei oltárnál varázsigét mormol miközben úgy küzdenek az életükért a bányában Lilly és az őt befogadó bányászok (akik nem törpék, illetve csak egyikük, de az se aranyos), mint ahogy a kismadár küzd az életéért a homokórában, mielőtt teljesen betemeti a homok… Vagy mikor az úrnő rút vénasszonyként mérgezett almával kínálja a lányt, akit aztán kishíján élve eltemetnek. Szintén meglepő jelenetsor, amikor Claudia megmérgezi az egész udvartartást, majd szinte megerőszakolja magatehetetlenül fekvő férjét, akit ezután egy a plafonról fejjel lefelé lógó keresztre Jézusként kifeszítve kíván feláldozni önös céljai érdekében… A végkifejlet pedig megdöbbentő, de kétségkívül hatásos. …és nem utolsó sorban ‘Hófehérke‘ csodaszép. 😉

Kellemes szombat délutáni kikapcsolódás, de természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a film alcímét és akkor senkit nem ér csalódás. 🙂

6,5/10

phobic23