A Hellraiser kedvező fogadtatása után Clive Barker bátrabban kezdett hozzá egy újabb regény filmes adaptációjának, nevezetesen a Cabal, nálunk Az éjszaka gyermekei címen megjelent történetének. David Cronenberg és Doug Bradley is csatlakozott hozzá, de a mozi sajnos így is gyászos nézettséggel futott. Az anyagi siker ugyan elmaradt, de egy mára kultikussá vált alkotás született, amiről én is csak áhítattal szólhatok.

Boone hiába élne normális életet a szeretett nő, Lori oldalán, rémálmok kínozzák évek óta, ezért kénytelen pszichiáterhez járni. Nem is sejti, hogy a dr. Deckernél kazettára rögzített látomásai prófétikus színezetet öltenek, hiszen egy gyilkosságsorozat minden részlete megegyezik az általa elmeséltekkel. 24 órát kap, hogy feladja magát, de a dokinak köszönhetően kórházban köt ki, ahol másik visszatérő álmával szembesül: egy furcsa, őrült fickó Midian városát emlegeti vágyakozva a szomszéd ágyon. Mielőtt egy pár penge segítségével feltárja igazi arcát és kiszenved, sikerül megtudnia tőle a rejtélyes város helyét. Megjelennek azonban a rendőrök is, és kiderítik, hová kövessék a szökevényt. Besötétedik mire Boone Midianbe érkezik, ami nem más, mint egy bizarr szobrokkal tarkított sírkert. Itt minden bűnt megbocsátanak, még 15 ember meggyilkolását is, sőt itt követelmény kárhozottnak lenni. Az éjszülöttek megérzik rajta az ártatlanság szagát, ami inkább étvágyukat ingerli, nem a befogadó gondolatokat. Egy harapással megússza a kalandot, de nincs hová mennie. A társadalom kitaszít egy állítólagos sorozatgyilkost, de szörnynek sem elég bűnös. Mégis miért vezette akkor a végzet Midianbe? A kapunál várakozó rendőrosztag hamar megoldja a problémát, szitává lövik mielőtt elgondolkodhatna a jövőjén.

A sebének köszönhetően feltámad és már semmi akadálya többé, hogy csatlakozzon a Hold törzséhez. Az eltűnt holttest nyomába ered Lori és Decker is, amivel vége az eddig rejtett város nyugalmának. Amikor a doki felfedezi a szörnyek hús-vér mivoltát keresztes hadjáratot indít a teljes kiirtásuk érdekében. A különösen erőszakos helyi seriff szíves-örömest ajánlja fel embereit a jó célért, rengeteg fegyverrel és fáklyákkal indulnak a gonosz ellen. Az ítéletnap jóslata már ismert volt Midianben, Boone, azaz most már Cabal rendeltetett arra, hogy az éjszülötteket harcba vezesse  a túlélésért. Epikus küzdelemben elpusztul az évszázados menedékük, ám ez korántsem jelenti a rendőrök győzelmét. Nem sok film akad, amiben ennyire őszintén a szörnyekkel érzel együtt, de a Nightbreedben alaposan kimerítik az emberi gonoszság mélységeit.

A színészek alakítása hiteles, az éjszülöttek kidolgozása zseniális, a fantasztikus aláfestő zenét pedig a méltán elismert Danny Elfman jegyzi. Az egész film atmoszférája magával ragadó, a jelentéktelen kis részletek is a nagy egész tökéletességéhez járulnak hozzá. A gyilkosság közben elguruló véres paradicsomok és a temető szobrainak kidolgozása ugyanolyan emlékezetes kép, mint a harc közben tüskéket szóró Shuna Sassi. Mégis hogyan lehetett bukás a vége? Barker a terjesztőit hibáztatja, akik az akkori divatnak megfelelően tucat slasherként próbálták eladni a filmet, pedig mind meggyőződhettetek róla, hogy erről szó sincs. Sajnos a könyvet még nem bírtam megszerezni, és az angoltudásom is gyatra ahhoz, hogy a Clive Barker Revelations oldalon található töménytelen mennyiségű érdekességet és kivágott jelenetekről szóló leírásokat végignyálazzam, de ti ne fogjátok vissza magatokat. Remélem azért így is sikerült kedvet csinálnom ehhez a misztikus hangulatú, különleges világba repítő filmhez. Nálam nagy kedvenc, már számtalanszor megnéztem és még meg is fogom a jövőben. A remény pedig még mindig él, hogy megjelenik egy Director’s Cut verzió belőle.

értékelés: 10/10

DeerWoman