Alacsony költségvetésű zombifilm. Mi jut erről eszünkbe? Biztos rossz lesz. Minimál lesz. És igen, az is, de nem azért, mert nincs rá pénz, hanem mert eredetileg is így lett megírva, akkor meg minek rákölteni. Sokan hajlamosak fordítva gondolkodni, és eleve negatívként elkönyvelni egy ilyen jó filmet, mint a Dead Outside.

Nehéz helyzetből indul a film, mivel ha még fel is készültünk, hogy nem lesznek 3D effektes zombi belezések, és 200 statisztányi hulla, akkor is ott lesz az a ráismerés, hogy ez nem is zombifilm. De nem ám. Zombifilm konteksztusába van helyezve a setting, de ez egy pszichodráma, méghozzá kíváló. És a Dead Outside szerintem egy fantasztikus film.

Hat hónapja egy vírus sepert végig az emberiségen (vagy legalábbis Nagy Britannián), és a vírusra szedett gyógyszer okozta az emberekben, hogy agresszívek, paranoiás elmebetegek legyenek. Ilyen körülmények között Daniel nekivág a kihalt skót hegyvidéknek, ámde autója lerobban. Nincs mit tenni, egy közeli tanyasi házban keres menedéket az éjszakára. Arra kel fel, hogy April, a ház tulajdonosa fegyvert fog rá, de miután megbizonyosodott, hogy nem fertőzött, reggelig maradhat. Végül Daniel tovább marad, mivel mindegy, hogy mennyire is zárkózott és túl óvatos April, a társaságot ő is igényli. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor felbukkan Kate, egy teljesen normális, “vonzóbb”, és Daniellel egykorú volt nővér, és próbálnak fényt deríteni April egyre titkozatosabb múltjára.

Ez a film a régi életről és az azt követő kietlen magányról szól, valamint kicsit a túlélés okozta lelkiismeretfurdalásáról. Egy ház a néptelen lankák közt, ami telis tele van a régi életre emlékeztető videókkal, képekkel, szobrokkal. A cselekmény teljesen karakter-vezérelt, nagyon jók a jellemeik. Mindhárom szereplő jól alakít. A főhősnő néhol kissé túljátsza a szerepét, és az igazat megvallva, nem is egy kellemes jelenség. De nehéz eldönteni, hogy ez kívülről mérve zavar-e minket, mert amúgy teljsen beleillik a filmbe. A tipikus angol időjárásnak köszönhetően a komor, borongós hangulat teljesen jelen van, szinte nem is volt díszletre szükség. Ettől amúgy sokkal reálisabb is.

A film menete nagyon karakter nézőponti. Ezalatt azt értem, hogy mi nézők nem, mint külső szemlélők vagyunk tanúi a szereplőket érő hatásoknak, hanem tényleg lépésről lépésre velük együtt ismerjük meg a világot. Így a történetet úgy tapasztaljuk meg ahogyan ők, méterről méterre, percről percre. Nem látunk rá jobban a világra, nem kapunk egy nagyobb, összetettebb képet, mint ők. Ez jól érezhető a remek fényképezésen is, ahol legfeljebb egész alakos, netalán kistotál beállításokat láthatunk. Ettől sokkal személyesebb és klausztrofóbikusabb a hatása. Itt tényleg minden csakis a karakterek lelkivilágáról szól.

Egyedül ami kizökkent minket, az a néhol felbukkanó kevés harcjelenet. Nem ritka a filmkészítés során, hogy az ilyen típusú filmeknél az akció jeleneteket más ember rendezi, mivel teljesen máshogy kell fényképezni és vágni. És igencsak feltűnő, hogy Kerry Anne Mullaney nem akciórendező. De sebaj, ezt a hibát kibírjuk.

Ha valaki tényleg át akarja érezni a film hangulatát, annak egy csendes, esős vasárnap késő délutánt ajánlok. Nagyon el kell kapni a hangulatot, de ha megvan, akkor jókora pozitív csalódást okozhat az elvárásainkkal szemben.

értékelés: 7/10

levyathan