Ha szovjet termékekről van szó, egyből elfog minket egy bizonytalanság, hogy mit is várjunk. Mert köztudottan sokszor defektesek, de valahol mégis nagyon jól összerakott termékek. Jó példák erre a szovjet terepjárók, melyek naponta romlanak el, de végleg sosem fognak lerohadni. Jelen esetünkben egy horrorfilmról van szó, ami igencsak kellemes meglepetéseket okozott.
Egy fiatal papnövendék, Khoma, és társai egyik éjjel megszállnak egy magányos vénasszony házában. Az asszonyról hamar kiderül, hogy boszorkány, amikor Khoma nyakába ülve repdes a föld felett. Földreszálláskor Khoma egyből elveri a boszorkányt annak rendje és módja szerint, de az öregasszonyból hirtelen egy vonzó és gyönyörű nő válik. Napokkal később Khoma kap egy hírt, hogy egy faluban egy nagyon beteg lány őt kéreti maga mellé. Persze, a fiatal papunk nem tudja, hogy ez az a lány, és ha nem is önszántából, de nagy nehezen elindul a pici kis faluba. Odaérve, kiderül, hogy a lány halott, és apja úgy rendelkezett, hogy három éjen át Khoma vigyázzon a holttestre és imádkozzon felette. Mondanunk sem kell, hogy a három éjszaka Khoma és a boszorkány harcával telik, ahol a boszorkány mindent elkövet, hogy megtörje Khoma kitartását…
Ez egy nagyon érdekes film. Az első felében (ameddig el nem kezdődik a három éjszaka) olyan érzésünk van, mintha egy régi népmesét néznénk. Műtermi rusztikus díszletek, vicces karakterek, stb… De amint Khoma belép a kápolnába, mellette a tetemmel, az egész eddig felépített hangulat egy drasztikus 180 fokos fordulatot vesz. Egyrészt megszűnik az előbb említett műtermi jelleg. A kápolna jól van megvilágítva, kellően tágas, de azért szűk is. Az első éjjel már felkel a halott boszorkány, és Khoma egy megszentelt kört rajzol maga köré, ahová nem tud elérni a nő. Majd kakasszóra a nő visszafekszik, és másnap éjjel újra felkel, hogy kísértse a papot. Az éjjelek egyre inkább vadabbak, a végén már mindenféle álombeli groteszk szörnyek másznak elő a falból és lepik el a kápolnát.
Ha nem tudnánk, hogy ez egy orosz film, azt mondanánk, hogy biztos hollywoodi termék. Hiába, a hidegháborús versengés a legjobbat hozta ki mindkét országból, és tudnak az oroszok, ha akarnak. A film drámai premisszája is jó. Vajon meg tud-e erősödni a pap hite annyira, hogy győzelmet arasson a boszorkány felett?
Igaz, hogy a hatvanas évektől kezdve már lassan a grindhouse és az exploitation filmek uralják a terepet, de az erős orosz kommunizmustól ebben a korszakban sosem vártunk volna egy ennyire nyugati beütésű művet. Nagyon hatásos.
értékelés: 8/10
levyathan
Be the first to comment on "Viy (1967)"