1991-ben még mindenki azt hitte, hogy Freddy Krueger halott és soha többé nem láthatjuk majd filmen. De az utolsó rész olyan profitot hozott, hogy pár évvel később egyszerűen muszáj volt folytatást csinálni. Robert Shaye producer egy régebbi, bevált formulához nyúlt: előkaparta fiókja mélyéről Wes Craven számát, felhívta és annyit mondott: „Tiéd a pálya Wes, dobj össze egy jó filmet nekünk!” A sorozat eredeti atyjának pedig nem kellett kétszer mondani, hiszen az ő íróasztalának mélyén legalább két, soha el nem készült Rémálom-rész forgatókönyv-kezdeménye lapult. A választás arra a verzióra esett, ami még a harmadik Nightmare idejéből maradt: ebben Freddy a róla szóló film színészeit támadja meg a mi valóságunkban…

1994: Tíz évvel a Rémálom az Elm utcában után. Főhősünk Heather Langenkamp, aki az említett filmben és egy folytatásban is életre keltette Freddy Krueger nemezisét, Nancy Thompsont. Heather azóta megházasodott, született egy kisfia és amellett, hogy továbbra is színészettel keresi a kenyerét, megpróbál normális életet élni. Ám egy titokzatos telefonos zaklató ezt lehetetlenné teszi, plusz los angeles-i lakhelyét egymás után érik a nagyerejű földrengések is, amik méginkább megnehezítik mindennapjait. Ennek tetejébe hősnőnket rémálmok kezdik gyötörni és kisfia is egyre furcsábban viselkedik. Ekkor kérik fel Heathert a New Line Cinemától, hogy szerepeljen egy újabb Nightmare-filmben – a jelek pedig egyre inkább arra mutatnak, hogy mindennek a hátterében a valódi Freddy Krueger áll! A valóság és a lidércnyomás határa pedig kezd elmosódni, jönnek a halálesetek és senki sincs biztonságban, aki valaha részt vett bármelyik Krueger-mozi készítésében! A színészek és az egykori rendező, Wes Craven azonban felveszik a kesztyűt és szembeszállnak a hihetetlen gonosszal – vajon mi lesz az új Rémálommal és mi fog történni a készítőivel?

Legjobb tudomásom szerint már kétszer leadták a teljes szériát az egyik kereskedelmin itthon, de ezt az epizódot még sosem vetítették. Vajon miért? Sokan szerintem nem is tudják, hogy létezik a hetedik Rémálom, mert tényleg csak kéz alatt lehetett hozzájutni régebben. De gondolkozzunk csak: a film a filmben mindig jó megoldás, ha ehhez pedig hozzávesszük az áldokumentum-jelleget, a végig fennálló nyomasztó légkört és a sorozatból már ismert, kedvelt színészeket, akkor már egy remek mozit kapunk! Ezek mellett már hab a Torgyán, hogy láthatjuk, hogyan készül egy mozgókép, részesei lehetünk egy anya harcának gyermekéért és a stábtagokkal együtt tiszteleghetünk a ’84-es Elm utcai ámokfutás előtt. Heather Langenkampot mindig is nagyon kedveltem, az egyben óriási volt és a háromban is remekül teljesített. Robert Englund saját magát alakítja, a filmbeli Freddy-t és végülis ő az igazi Freddy is, de elhisszük, hogy mégsem így van. Mellettük maga Craven és a főproducer Shaye úr is felbukkan, a temetős résznél meg érdemes figyelni, mert még több Nightmare-hőst szúrhatunk ki. A Heather fiát játszó kissrác is kitűnő, ám kissé nehezen tudtam őt komolyan venni az elején, mert ő az, aki az Ovizsaru legendássá vált mondatát mondja, vagyis hogy milyük a fiúknak és milyük a lányoknak:D A lidércnyomások nagyon jók lettek, elég csak az életre kelő, mechanikus karmos kezet, az őrületet vagy a földrengéseket említeni. A pálmát pedig az über-Freddy viszi, aki minden eddiginél királyabbul néz ki, sokkal ijesztőbb, gonoszabb és egyáltalán nem emberi – olyan, amilyennek Craven eredetileg akarta. Nekem plusz pont volt még, hogy a bébiszitter csaj tetszett, negatívum pedig csak annyi, hogy a zene általában túl hangos végig. Összesítésben: ez egy kurvajó film, főhajtás az eredeti Rémálom előtt az eredeti alkotóktól és hősöktől. Meg merem kockáztatni, hogy talán még jobb is a nagy elődnél, a sorozat kiemelkedő darabja – aki látta az első hatot, az sürgősen nézze meg ezt is!

értékelés: 10/10

tvshaman