Minden évben nagyon várom, hogy milyen filmekkel rukkol elő az aktuális After Dark Horrorfest, annak ellenére, hogy mindig csak egy, maximum két film tetszett a felhozatalból. A Husk című alkotásról korábban már olvashattatok itt, most második darabként ezt a szadista szuperikrekről szólót vesszük szemügyre közelebbről.
Jonah és Seth között különleges kapocs van, a saját tökéletes kis világukban élnek. A házuk egy gyönyörű kúria, a szüleik imádják egymást, esténként mindig közös vacsi és zongorázás a program. Valami mégis hiányzik az életükből, és bármit megtennének, hogy megtapasztalják. Polcuk roskadozik a videóktól, amikre kísérleti alanyaik szenvedését, majd kínhalálát rögzítették. Tiszta szerencse, hogy nem kell besározni a kezüket, hiszen együtt olyan pszichokinetikus erővel bírnak, aminek segítségével bármit elhitethetnek az emberekkel. Bevezetésként egy házibuliba látogatnak el, ahol a suli menő focista srácai üvegeznek és a megdöntött lányok fazonjait tárgyalják. Az ikrek érkezése után hamar orosz rulettbe csap át a játék, csakhogy itt nincs vége az első agyvelőloccsanásnál. Egy feka nyomozónak is szemet szúr, hogy itt valami nagyon természetellenes történt, így rögtön ráharap az egyik diáklány célzására, miszerint a két testvérnek köze van a dologhoz.
A kihallgatások csak annyi eredményt hoznak, hogy újabb áldozatokat generálnak. Az igazgató némi kínzás után kiböki az áruló lány nevét, majd mindketten válogatott szenvedések között, önkezük által jobblétre szenderülnek. A detektív itt már szinte biztosra veszi, hogy ki áll a háttérben, de a családlátogatás során sem sikerül kikezdenie a fiúk feddhetetlenségét. A problémák akkor kezdődnek, amikor az egységet egy lány bontja meg. Jonah, aki 94 másodperccel fiatalabb, sokkal érzékenyebb lelkivilágú, cukorbeteg, és először talál rá a szerelem. Csakhogy Seth a domináns, nincs benne semmi könyörület, irigység és féltékenység annál több. Az egyik esti inzulininjekcióba altatót kever és míg Jonah ki van ütve jól megdugja a testvére nőjét. Elszabadul a pokol, az összes hazugság lelepleződik, felidéződik a sötét múlt, minden lángokban áll. Ők végre mégis boldogok, mert a nagy zűrzavarban megtalálják az érzést, amit évek óta kerestek: a félelmet.
Ilyen gyönyörűen fényképezett és tökéletesen megszerkesztett filmet nagyon régen láttam. Az atmoszféra végig hátborzongató, minden apró részlet a helyén van, ebben nem találni semmi logikátlan, vagy nem képbe illő hangulatelemet. Természetesen van olyan fordulat, amit sejteni lehet előre, de ez sincs unalmasan tálalva, valami új ötlettel megfűszerezték ezeket a jeleneteket is. Sokat gondolkodtam, hogy hány pontot adjak rá, de semmi negatívumot nem tudtam felhozni ellene a kissé klisés csavaron kívül. Annyira jól felépített, hangulatos történet, hogy ezt megbocsátom, és bátran ajánlom mindenkinek.
értékelés: 10/10
DeerWoman
Érdekes, hogy a legszélsőségesebb megnyilvánulásokat az elviselhetetlen közöny váltja ki az emberből. Az ikrek bármit megtettek volna, hogy egy szikrányi érzést kicsikarjanak magukból, de Clive Barker is erre a félelem iránti vonzalomra építi a Dread című filmjét. A Hellraiser alapja dettó ugyanez, csak pepitában. Amikor az eltompult, túlstimulált léleknek még több, még erősebb ingerre van szüksége, hogy megmozduljon benne valami, épp ez adja a Pokol gyönyöreinek a csábító erejét a kocka felkutatóinak számára. Ez a párhuzam utólag jutott eszembe, már nem akartam átszerkeszteni a cikket emiatt. Egy kis hangulati előzetes a Hellraiser maratonhoz. 🙂
DeerWoman, ezzel a cikkel alaposan felcsigáztál 🙂
A Hellraiser maratont meg várjuk! 🙂
Nagyon jó film volt!
Bár számomra maradt pár tisztázatlan dolog.
-nem tudtam kiszedni a filmből, hogy ki az a fazon akitől Katie úgy félt, hogy öngyilkos lett
-aztán.. miután az ikrek szétvágdostatták a szüleikkel az arcukat, és nagyobbak lettek, tesztelték, hogy mire képesek, miért nem zárták be őket, vagy valami? és olyan kicsi korukban hogy látták el magukat stbstb..
-a végén : Eve-nek le kellett jutnia a lépcsőn, vagy levitték őt a tűzoltók, az ikreket meg bennthagyták?
az ikrek gerince eltörött, és azért nem mentek ki az égő házból, vagy csak élvezték a ‘félelmet’?
Ezek nagyon érdekelnének..
Őszintén szólva ilyen részletességgel nem emlékszem a történetre, hogy minden kérdésedre válaszolni tudjak, de a végén szerintem biztosan csak a félelem élvezete miatt nem mentek ki a házból. Örülök, hogy neked is tetszett. 🙂