Elérkeztünk az Amerika Kapitány Szaraton végére. Tudomásom szerint ez a mozit sosem látott trash az utolsó olyan film, amiben szerepel a Marvel kiadó patriótája, és még nincs fent az oldalon. De meg kell vallanom, fináléhoz méltóan adott elég okot ahhoz, hogy az előző rész meglehetősen felemás (inkább negatív) benyomása után még egy kicsit reménykedjek: rögtön az első a rendező neve – Nagy Imre. Wow. Etessetek velem párolt csizmatalpat, de a magyarok komolyan csináltak egy szuperhősfilmet Amerikában? Nem rossz. A következő impresszív név maga Christopher Lee (aranypisztolyos férfi, Drakula, Szarumán, Dooku gróf), aki alig egy éve pattintotta le John Carpentert, miután felkérte Loomis doki szerepére a Halloweenben. Nem akarok poénokat lelőni, sem hazafiatlannak tűnni, de az előbbivel jobban járt volna…

Steve Rogers, mivel éppen egyetlen őrült milliomos sem próbálta meg elfoglalni a világot az utóbbi időben, jobb híján idős nyugdíjasoknak segít távol tartani a huligánokat az utcáktól. Egy nap azonban Amerikának ismét szüksége lesz a Kapitányra: egy Miguel nevű őrült terroristavezér (Christopher Lee), elrabolta Mills doki egyik munkatársát, aki az öregedés megállításán fáradozott. A kormánynak döntenie kell: vagy teljesítik a forradalmár követeléseit, vagy pedig Miguel felhasználja a professzor által készített szer fordítottját, és olyan anyaggal permetezi le a nagyvárosokat, amitől minden ember óránként egy egész hónapot öregszik. Stevenek inkognitóban egy csendes kisvárosba kell mennie, ahonnan Miguel állítólag beszerzi az anyag hozzávalóit, és ahonnan emberei a terjesztést végzik. Azonban miután sikerül magára haragítania a város összes kötekedő természetű redneckjét, Steve ráébred, hogy összeesküvésről van szó, amiben valószínűleg a város minden lakója részt vesz. Mikor az elnök visszautasítja a tárgyalásokat, Miguel megfertőz egy települést a vírussal, Amerika Kapitánynak pedig versenyt kell futnia az idővel, ha meg akarja menteni a lakókat a korai haláltól.
Az előző rész tipikusan a szódával elmegy, jókat röhögünk rajta kategóriás trash volt, ilyen tekintetben pedig a második rész még felül is múlta az elődjét. A Stevet alakító tag borzalmasan színészkedik (utánanéztem, és szerepelt még pár kult-trashben), Christopher Lee hiába próbál komolykodni, a karakterét mintha egy vasárnap reggeli rajzfilmből nyúlták volna a készítők, az pedig, hogy főhősünknek ismét sikerül egy rövid életű (és borzalmasan megírt) kapcsolatot is összehoznia az ország megmentése közben, már csak hab a szeméthegy tetején. Az előző részben is kiemeltem a rémes időbeosztást, a Death Too Soon pedig olyannyira kedves volt hozzám, hogy ezt a negatívumot még meg is bolondította: nem csak a játékidő felhasználása lett ismét nevetséges, de a film “idősíkja” is. Konkrétan néha olyan érzésem volt, mintha a szereplők két külön időzónában lennének: amíg Miguel két napig fenyegetőzik, addig a Steve által figyelt városban fél nap telik el, a film végén Steve és Mills megjegyzik, hogy a fertőzött városban az emberek valami tíz hónapot öregedhettek, ami 10 óra lett volna, de annál nyilvánvalóan sokkal több idő telt Miguel támadása és az ellenszer ledobása között… imádom, amikor egy film még csak nem is próbálkozik. Az effektek továbbra is gagyik (legalább a pajzsdobálós jelenetek számát felemelték háromra, és már motoros ugratók sincsenek random elhelyezve a vidéken), a jelmez pedig ugyanolyan borzasztó, mint legutóbb, de legalább a motoros szemüveget lecserélték egy épkézláb maszkra (gondolom, miután hősünket csak minden második ember ismerte meg az utcán, kicsit elgondolkodtak a dolgon). Szót nem szaporítok: a film nevetséges, gagyi, egy olyan oldalon, ahol nem értékelik a trasht, valószínűleg 0 és 10% körül kapná az értékeléseit. De mi szerencsére nem ilyenek vagyunk, és csak annyit tudok mondani, hogy ha szereted a röhejes, elbaltázott szuperhősmozikat, ne habozz belecsapni, ha lehetőséged lesz rá.

értékelés: 3/10

Zoo_Lee