Mintha a fogam húznák. Najó, mondjuk halál nyugodtan beérzéstelenítőzve beülök a székbe és a doki a túloldalt kezd operálni; nem ahova a szurit adta, hanem mondjuk épp szemközt, én meg azon filózok, hogy véletlenül vagy kib@szásból csinálja, ami egyébként perpillanat tökmindegy, mert így is – úgy is kurvára fáj. Na, a Penge: Szentháromság pontosan ilyen.

A sztoriról annyit, hogy kiderül belőle, Drakula csak Bram Stoker agyszüleménye, ellenben a legendás rémalak, akiről a főhősét mintázta, egy sumérföldről származó harcos, aki népeket irtott ki meg minden ilyesmi, aztán sutty! eltűnt. Hogy – hogy nem, néhány világuralomra törő vámpír most kiásta a manust a homok alól valami sivatagi templomból és ~ki hitte volna?~ arra készülnek, hogy a vére segítségével fényjárókká váljanak ők is, mint ~na ki? na ki?~ ja, mint Penge. Közben Pengének meggyűlik a baja a zsarukkal, a média meg habzó szájjal okádja az emberek arcába, hogy egy pszichopata vadbarom aki embereket kaszabol halomra, aztán természetesen kiderül, hogy a fakabátok meg a pszichomókus is mind vámpírbérencek, hősünket telenyomják drogokkal, és márcsak hajszál választja el attól, hogy… de aztán jönnek az Éjcserkészek és jól megmentik… öööö, bocs, kik? Éjcserkészek? Anyád, azt. Köcsög magyar szinkron. Szóval jön a Nightstalkers és… na várj már, itt valami nem stimmel, az író bácsi nem látott még Nightstalkers képregényt? Ha igen, akkor páldául Drake hogy lett az ami? Na mindegy…

Szóval mondhatnám, hogy Penge beáll az Éjcserkészek (sic!) közé, de tulajdonképpen, az történik, hogy Whistlert rövidúton kivonják a forgalomból, DE! kiderül, hogy volt, illetve van egy nevelt lánya Abigail, akiről Pengének az elmúlt húsz év alatt egy büdös szót sem szólt, szépen eltitkolta előle, mint egy szeretőt, viszont most itt van a csaj a kis brigádjával; Hannibal Kinggel, a szófosó poéngyáros exvámpírral, a vak kompjúterzseni spinével meg a kislányával, a teszetosza fegyvergyárossal meg a feka sofőrrel… magyarul Penge kurvára ki van segítve. Kábé olyan kooperáció ez, mintha Tom Waits-et hozzácsapnák a Backstreet Boys-hoz, hogy gyártsanak közösen slágereket… erről jut eszembe, már attól agyfaszt kapok, hogy Abigail minden közös akció előtt zenéket válogat az iPod-jára, hogy legyen ‘háttérzenéje’ a vadászathoz és a játékidő meg csak telik…

De eleve az ellenoldal is röhelyes, egyszerűen idióta karakterek, szinte már vígjátéba illő ripacskodással, normális forgatókönyvnél Penge ezeket a főcim előtti kezdőjelenetben felkockázná és kisütné a saját zsírjukban… Aztán ott van Drake, ugye ‘maga Drakula’ aki inkább néz ki egy kigyúrt izomagyú férfimodellnek, mint a ‘az éj gyermekeinek az urának’. Ha meg bármilyen alakot fel tud ölteni, akkor választhatott volna jobbat is. …Na aztán szó szót követ, kaszabolnak, vámpírt irtanak, King megsérül, aztán a vámpírok elrabolják, közben végig nyomja az agyzsibbasztó favicceit (aztán a karaktert egy-az egyben fogták és átollózták a csakazértisRozsomák filmbe Ryan Reynolds-szal együtt, megvan?). De ha ez még nem elég, akkor akad itt vámpícsivavától kezdve minden szar, hogy még mélyebb sérelem érje a Penge-fanokat, aztán a vak spiné által összekotyvasztott szupervírus is elszabadul, ami csak a vámpírokat irtja ki, de azokat nagyon, Penge túlélése meg ugye kétesélyes… Gondolhatjátok. A nagy boss-fight végén a ‘minden vámpírok ősattya’ rendesen beadja a kulcsot, Penge a vámpírvadász meg ott marad vámpírok nélkül. Ez aztán a heppiend.

Az egyetlen jó ötlet az volt, ahogy az elején megpróbálták a külsősök, azaz az emberek szemszögéből bemutatni Penge tevékenységét, esetlegesen felkészítve minket egy későbbi crossoverre a Marvel univerzumban (egy Szellemlovas/Penge vagy X-Men/Penge vagy hasonló móka nem lenne ellenemre), csak kár, hogy ez eszébe sem jutott a készítőknek. Veszett fejsze nyele. Akármennyire is erőlködök, nem tudok közepesnél jobbat adni. Ez egy híg, langyos trutymó. Azt az 5 pontot is Snipes kapja egyedül és nem oszthatja szét! Alá szolgálja!

…najó, még fél pont a zenékért 😉

5,5/10

phobic23